Prológus
"És ó, eljönnek a napok, amikor értelmet nyer az élet, értelmet nyer a halál."
__________________________________________
__________________________
__________________________
Csak egy lövés volt.
Az erdő közepén vagyunk, ketten. Testem ernyedten esik az avarba, arcom eltorzul a fájdalomtól, ahogy fejem a kemény földnek csapódik. Tudom, hogy most örül, hogy végre úgy lát engem, ahogy én akartam látni őt minden egyes nap, amikor a foglya voltam.
A vér terjed az avarban, szinte patakként folyik az ősz színű levelek sokasága között. Szememet behunyom, és élvezem azt az új fajta fájdalmat, ami egyre növekszik testemben.
Beletúr éjbarna hajába, kezéből tehetetlenül esik a fém fegyver. Pillantását elkerüli megsebzett testemről. Szégyenli magát?
-Bocs - nyögi nehezen, és sietve távozik. Feszélyezve nyögök suhanó alakja után. Várom az új pisztolydurranást, de nem hangzik fel semmi. Minden, mindenki visszatér a normális állapotába.
Csak éppen én nem leszek már normális többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése