Chapter 9: Én is ember vagyok

Drágák! Erről a részről inkább nem mondok semmit, vegyes. :) Jó olvasást! Xx A díjakért hatalmas köszönet, ígérem, holnap kiteszem! <3

U.I.: HIBÁKÉRT BOCSÁNAT, ALIG ÉLEK! X

-Kibaszottul azt akarom, hogy nyírd ki, érted?

Egy enyhe, rekedt kiabálásra ébredek. A takarót erősebben szorítom remegő testem köré, és egy apró nyöszörgés hagyja el kiszáradt ajkaimat. A gyomrom összeugrik heves hangvételétől, és agresszív hangjától. Fogalmam sincs, ki lehet a vonal másik végén, s hogy kiről folyhat a beszélgetés, de biztos vagyok benne, hogy az az illető nem lesz boldog, ha Zaynék felbukkannak a bejárati ajtajánál. Bele sem merek gondolni, milyen lehet, ha igazán dühös valakire, s emiatt megveri őt.

-Nem érdekel! – kiabálja, miközben a szobában sétál. Szemeimet mélyen behunyom, és igyekszem azt tettetni, hogy még mélyen alszok. – Nem érdekel, nyírd ki, és kész!

-Zayn – nyöszörgök halkan, szemeimet kinyitom. Tudom, hogy érzékeli felkelésemet, és biztos, hogy megáll, és a takaró alatt remegő testemre néz.

-Csak akkor hívj, ha végeztél – mondja monoton, mégis parancsoló hangon, és bontja a vonalat.

-Ki volt az? – súgom halkan, a takarót a fejemre húzom, hogy ne lássa ijedt arcomat.

Hallom őt sóhajtani, majd érzem, hogy az ágy felé lépek. Szívverésem nő, ahogy egyre közelebb érzem őt magamhoz. Félek, hogy bántani fog buta kérdésem végett, de nem tudtam magamban tartani. Annyira félek, hogy bajba fog keveredni, hogy fájdalmat fog okozni egy ártatlan embernek, annyira nem akarom, hogy ilyen legyen.

-Ne kérdezz ilyeneket! – az ágy besüpped mellettem, testét az enyém mellett érzem. Ujjai az arcom bőréhez érnek, mire egy elfojtott sóhaj bukik ki ajkaim közül. Gyengéden simítják végig a száradt könnycseppeket, amik a bőrömbe ivódtak.

-Bántani fogsz valakit?

Ujjai egy pillanatra megállnak, fogai között élesen szívja be a levegőt. Fogaira pillantok, amik izgatóan harapják be pirosas ajkait. Annyira izgató, társulva a veszélyes, zord jelennel, amiben él, annyira kábító. Sohasem gondoltam volna azelőtt, hogy ennyire vonzódni fogok a rossz oldalhoz.

-Az a seggfej megérdemli, hogy felgyújtsuk a testét – mondja agresszívan. Megborzongok az elképzelt illúzióra, ahogy egy ember testét ilyen módon bántja, és inkább valami boldogabbra igyekszek gondolni, csupán hogy elvonjam a figyelmem a fejembe burkolózott, égő testű ember képéről.

-Nem érdekel, hogy megérdemli-e, vagy sem – súgom halkan, és szikrázó szempárába pillantok. – Nem akarom, hogy bántsd.

-Én akarok végezni vele – válaszol egy lehelettel. – Azt akarom, hogy az én kezeim között szálljon ki belőle az élet, látni akarom, ahogy földre rogy a fájdalomtól…

-Kérlek! – szólok közbe riadtan. – Nem akarom hallani, mi a terved vele. Elég volt elképzelnem, hogy bántasz valakit, már attól megborzongtam.

Közelebb hajol hozzám, bal kezével a csípőmnél fogva közelebb húz magához. Egy erőltetett csókot helyez homlokomra, ajkai még hosszú ideig időznek bőrömön, érzem forró leheletét, mire szememet lehunyom.

-Ez megijeszt téged, igaz?

-Csak ne közöld velem az ilyen terveidet, ha már veled kell élnem – mondom nyersen, egyenesen szemeibe nézve. Állkapcsa egy pillanatig megremeg, de tartja a szemkontaktust. Látom a szemében a dühöt, s csak reménykedni tudok, hogy nem irántam érzi.

-Utálom, ha ezzel kötekedsz – hangja dühös, így már biztos vagyok benne, hogy irántam érzi. Megijedek tőle, szemeim nagyra kerekednek, ahogy közelebb hajol hozzám. Nem mintha eddig nem zavart volna közelsége, de most még jobban zavarba hoz. Ajkát erősen tapasztja az enyéimre, nyelvét azonnal számba vezeti. Felnyögök, és az az apró érzelem, amit iránta éreztem eddig, teljesen eltűnt, helyét egyre inkább kezdi átvenni a félelem.

-Ha nagyon felhúzol, tudok igazán durva lenni – morogja az ajkaimba, így én időt nyerek pár zilált levegővételre. – Akkor könyörtelen vagyok.

Ajkaival beharapja az alsóajkamat, fogai között erősen tartja, és aprót húz rajta. Önkéntelenül bukik ki nyöszörgés ajkaim közül, szemeimben újra megjelennek a könnycseppek durva mozdulatai miatt.

-Akkor nem érdekel, ki vagy – elszakad tőlem, alsóajkam kiengedi fogai közül. – Akkor csak az érdekel, hogy kielégüljek, és az, hogy fájjon neked.

-Utállak! – kiabálom erőtlen hangon, kezemet mellkasához teszem, hogy eltoljam magamtól.

-És csak hogy tisztában legyél a szabályokkal – mondja lassan. –, szívesen megmutatom, hogy értettem, amit az előbb mondtam.

Egy idióta vigyor görbül ajkain, ahogy az arcomra néz.

-Nem fogom hagyni, hogy megerőszakolj, ne is álmodj róla – rázom a fejem hevesen, és hátrébb mászok az ágyon. Látni, hogy ennyire magabiztossá teszi őt a reakcióm, félelmetes látvány. Biztos vagyok benne, hogy nem fogom megúszni, fog ő nekem még fájdalmat okozni.

-Talán csinálhatnál nekem valamit, nem gondolod? – alsó ajkát megnyalja, majd közelebb csúszik. Látom a szemében a csillogást, ami félelmetes szörnnyé teszi őt a szememben.

-Mire gondolsz? – kérdezem remegve. Ajkaim kiszáradnak, szemeimmel a testét figyelem, mellizmaira feszülő pólóját, lebarnult, csillogó bőrét, izmos termetét.

-Arra, hogy nem csak a számon akarom érezni a telt ajkaidat, édesem – mondja egy lehelettel, és teljesen közel jön hozzám. Nem tudok elég gyorsan reagálni, testem, elmém leblokkolt mondata miatt.

Nem fogom neki megtenni… Nem!

-Felejtsd el! – nem tudom visszaszorítani a kínos felkuncogásom, pedig nagyon nem a szituációba illő mozzanat.

-Ne szórakozz velem! – csattan fel idegesen, derekamnál fogva közelebb ránt magához. A biztonságot rejtő takaró már rég lehullott testemről, semmi nem véd kíváncsi kezeitől. – Ha egyszer kérek tőled valamit, te nem tiltakozol, hanem azonnal megcsinálod!

Ajkait durván az enyémekre nyomja, derekamnál fogva magára emel. Tenyereit a nyakamra teszi, kényszerítve engem arra, hogy csókoljam őt, s hogy nehogy elszakadjak tőle.

Túl okos, túlságosan ismer.

-Hagyj – zilálom, szinte hangtalanul.

Csókja lassabb lesz, kevésbé követelőző. Tenyereit leveszi a nyakamról, így nekem lehetőségem van arra, hogy elszakadjak tőle. Zilálva támaszkodok fel, hajam biztos csapzott lett, a póló, amit viselek, rendezetlenül áll rajtam.

-Fizetni fogsz azért, mert tiltakoztál – morogja fogai között, szinte érzem az agressziót a hangjában, amit csak én idéztem elő benne.

-Engem is bántani fogsz, mint az az embert? – kérdezem halkan, hangon elhaló, ahogy Zayn jéghideg kezét felvezeti a fedetlen combomon.

-Az a seggfej a legmocskosabb sorsot érdemli – arca eltorzul az undortól, majd szemei megtalálják ijedt arcomat. – De te viszont.. nem érdemled meg, hogy csak úgy kínozzalak.

-Mit fogsz vele csinálni? – nyelek egyet, tekintetemmel őt nézem.

Furcsa. Olyan nyugodt. Olyan… más.

-Valószínűleg szétlövöm a fejét, de úgy, hogy fájjon neki. Látni akarom az arcán a fájdalmat, és azt akarom hallani, hogy könyörög az életéért. Azt akarom, hogy szenvedjen, a mocsokja.

-Mit tett, hogy így utálod? – tényleg őszintén kezd érdekelni a téma, ezért a pulzusom csökken, és folyamatosan nyugszom le Zayn ölében.

-Lányokat bántalmazott – Te is.. – De ő tudod hogy? Ő nem csak megdöngette őket, ő utána meg is kínozta őket. És tudod, hogyan? Megvárta, amíg elalszanak, aztán mikor már látta, hogy mélyen alszanak, elvágta a torkukat.

-Ne! – egy zilált hang bukik ki ajkaim közül, és hirtelen újra rám tör a félelem.

-És mindezt úgy, hogy közben az egészet végigmosolyogta. Érted? Élvezte nézni, hogy mit művelt, hogyha egy élettelen lány feküdt az ágyában.

-Miért csinálta? – zavartan kérdezem, egy zavaró tincset tűrök a fülem mögé.

-Mert állítás szerint, izgató volt egy élettelen lány mellet aludni. Innen pedig nem akarom mondani, miket csinált velük.. – hangja újra agresszív lesz, de most már én is kezdem idegességét átvenni.

-Ez bolond – rázom a fejem és próbálom felfogni az előbb hallottakat. – Jó, így már értem, miért utálod ennyire.

-Azt akarom, hogy bűnhődjön meg azért, amit velük tett, miatta halt meg tö.. – magyarázza, majd hirtelen megáll benne a szó. Ajkaimat ösztönösen tapasztom az övéire, és lassan kezdem mozgatni a szám. Csókunk gyengéd, érzem, hogy ő is fokozatosan lazul el, teljesen átadva magát nekem.

-Bonnie – motyogja, elszakadva a csókból.

-Ígérd meg, hogy ilyet sohase fogsz velem csinálni – nézek mélyen a szemébe, ujjaival az arcomon siklik. Szinte megnyugszom az ölébe, és elgyengülök az érintésére.

Válaszul kezemet mellkasára helyezi, pontosan szíve felé.

-Érzed ezt? – kérdezi lassan, az arcomat fürkészve.

Aprót bólintok.

-Én is ember vagyok, Bonnie. Én is érzek, érző lélek vagyok. Vannak érzéseim, és van lelkiismeretem. Attól, mert ilyen világba élek, ember vagyok, érzésekkel. Aki ezt tette a lányokkal, ő egy szörnyeteg. Neki nincs szíve, nekem van. Ez az egyetlen ok, amiért nem foglak bántani.

Szívverésem heves lesz, az ajkaim pedig repedezettek. Csak szótlanul fürkészem szikrázó, barna szemét, borostás arcát, rövid barna haját. Annyira tökéletes férfi, amit a sötétsége egészít ki. Ez így egy veszélyes páros, ez így Zayn.

-Akkor megbízhatok benned, hogy nem fogod átvágni a torkom, miközben alszom?

-Én inkább puszikat adnék rá, mint hogy elvágjam – arcán egy édes mosoly terül el, ahogy végigsimít ujjaival hosszú hajamon. – A bőröd..annyira puha, annyira jó az illatod.

-Ne beszéljünk a nyakam illatáról, még a végén azt hiszem, hogy vámpír vagy – kuncogok egy aprót, amiből egy ragályos nevetés lesz, mivel Zayn rekedtes nevetését hallom.

Furcsa ez az egész helyzet, hiszen percekkel ezelőtt még féltem tőle, hogy olyat kér tőlem, amit nem csinálnék neki. Most pedig itt nevetünk, mint egy gondtalan szerelmespár, és a nyakam illatáról beszélgetünk. Azt hiszem, jogosan merül fel bennem a „Mi van?” kérdés.

-Zayn, kérdezhetek valamit? – az ajkamba harapok, és halkan teszem fel a kérdést.

Csak egy aprót bólint válaszul.

-Elutazhatok pár napra? – bátortalanul kérdezem.

A reakciója összezavar; szemöldökét összehúzza, homlokát összeráncolja, ajkait résnyire kinyitja.

-Miért? – hevesen kérdezi.

-Hogy átgondoljam a dolgokat – felelem kimérten. – Gondolkodásra van szükségem, annyira gyorsan történt minden, és é..

-Nem – feleli gyorsan, s agresszívan.

-Csak pár napról lenne szó, nem egy hétről – próbálom erőtlenül meggyőzni.

-Abból a pár napból pár hét lesz, végül vissza sem akarsz majd jönni hozzám – hangja újra nyers lesz, az édes hangvétel eltűnik belőle. – Nem kockáztatok, velem maradsz.

-Csak pár napra, kérlek – erőtlenül győzködöm. – Visszatérek, ígérem. De muszáj átgondolnom a dolgokat…

-A témát lezártam, nem mész sehova. Az enyém vagy, és nem engedlek csak úgy el.

Arcom undorba torzul, ahogy végignézek rajta, és még mindig összehúzott homlokán.

-Utállak! – kiabálom, és leszállok róla. – Tönkreteszed az egész életemet, magadhoz láncolsz! Nem veszed észre, hogy utállak, és hogy utálok veled élni?

Eljutok az ajtóig, gyorsan megfordulok, hogy a hosszú folyosóra jussak. Lábaim úgy vezetnek a folyosón, mintha már évek óta itt laknék, és tudnám, mi merre van. A fürdőbe hamar megtalálom az ajtót, és kapkodva matatok a zárral, hogy végleg elzárjam magam tőle.

A polchoz nyúlok, a kezem remeg, ahogy a borotva pengéjére nézek. A csuklóm belefájdul a kellemetlen érzéstől, amikor a fém a kezemhez ért, szinte érzem, hogy azt kiabálja, hogy „Ne tegyem meg újra!”. De annyira elhagyatott vagyok, annyira reményvesztett, nekem most a halál a legjobb menekülés.

A fájdalmas halál.

Könnyeim potyognak, ahogy a borotva után nyúlok, és kapkodva próbálom szétszedni, hogy szabadon engedjem a pengét. Nem éppen a legjobb megoldás, tisztában vagyok vele. Fájni fog. Az élet fájdalmas. A halál könnyebbé tesz.

Mikor a penge kiszabadul a borotva fogásából, szorosan az ujjaim között tartom, és könnyezve pillantok a kis fém darabra, ami a jelenlegi egyetlen menekülési utam.

-Bonnie, nyisd ki! – hallom Zayn érdes hangját az ajtó másik feléről.

-Hagyj békén, legalább most! – kiabálom vissza remegve.

-Nyisd ki azt a kibaszott az ajtót, vagy betöröm, kurvára! – kiabálja, de én behunyva szemeimet, csuklómhoz emelem a fémet. Nem érdekel, hogy a kilincs már szinte kiszakadt helyéről, az ajtó valószínűleg nem sokáig fogja bírni, mélyen belevágok bőrömbe. A vér azonnal útnak indul a csuklómból, könnyezve pillantok önsanyargatásom eredményére.

-Bonnie! – kiabálja valaki mellettem.

Nincs más emlékem, csak egy kezet érzek a derekam körül, amik a kád felé eső, ernyedő testem után nyúl.

Chapter 8: Hopeless

Sziasztok kedves kitartó olvasók! ^^ Most nem vagyok valami beszédes kedvemben, ezért csak annyit, hogy ez a rész nagyon közel áll hozzám, főleg a közepe, mikor Bonnie azokat a nyomasztó gondolatokat gondolja. (Hű, az fogalmazás..) Szóval remélem nektek is tetszeni fog! :)
u.i.: A díjat holnap kiteszem, de most nem vagyok legjobb állapotomban :(
u.i 2: A mellékelt zenével olvassátok, úgy hatásosabb! ^^

Recovery

A kapcsolatunk Zayn-nel mintha gyökeresen felfordult volna kis aktusunk után.  Észrevettem magamon, hogy akárhányszor összefutunk a házban, fejemet lebillentve pirulok el, akaratomon kívül. Ennek köszönhetően Zayn ajkain mindig egy magabiztos mosoly görbül, ami csak még kínosabbá teszi a már így is elég kínos helyzetemet. Utálom magam, hisz nem szabadott volna engednem a csábításnak, a sóvárgásomnak iránta. Engedtem magam olyan szituációba hozni, ami miatt még később bánkódásom lesz.

Éppen ezért ülök feszengve a szobában, és hallgatom Zayn egyenletes szuszogását mellettem. A hátamat az ágytámlának támasztom, próbálom előkaparni magamból a maradék önbizalmamat, ami elveszett, mikor intim helyzetbe kerültem vele. A takarót erősebben szorítom testem köré, térdeimet felhúzom, biztonságosabb helyzetbe hozva testem. A szívverésem heves, ahogy az este történtek végigpörögnek az agyamon, piszkos nyomot hagyva az elmémben. Nem akarok rá gondolni, nem akarom újra érezni azt az érzést fellobbanni testemben, amit érintése hatására éreztem. Ki szeretném törölni elmémből együttlétünk minden mocskos pillanatát, minden kimondott, piszkos szavát. Mindent, ami hozzá köthető. Az lenne a legjobb, ha itt hagyhatnám, minden történéssel, amik eddig történtek velünk. Ha csak úgy kisétálhatnék életéből, minden nyom nélkül. El akarom menekülni. Minél messzebb akarom tudni magam tőle. Veszélyes rám.

-Bonnie - motyogja, álmos hangján. A szememet egy pillanatra behunyom, és hagyok egy könnycseppet lassan végiggördülni puha arcomon. Szemeimet kinyitom, és pityeregve pillantok csuklómra. Még mindig ott díszeleg a mélyen a bőrömbe vésett "Z" alak. A gyomrom megállíthatatlanul ugrik össze arra a tudatra, hogy megjelölt, hogy megmutatta mindenkinek, hogy az övé vagyok. Nem tudom, képes leszek-e együtt élni ezzel a tudattal, vagy egyszerűen csak feladok mindent, őt, a jelölését, és itt hagyok mindent, és mindenkit.

-Közel akarlak tudni magamhoz - súgja rekedtes hangon, mire remegni kezdek. A sírás elképesztően szorítja torkomat, a szemeimben a rettegés, és a reménytelenség könnyei csillognak. Annyira elhagyatott vagyok, mindenkit elvesztettem magam körül, mindent feladtam a régi, valós életemből, minden elérhetetlen lett számomra. Csak a bezártság, a reménytelenség, a rabság marad bennem, mocskos nyomokat hagyva emlékezetemben. Nem tudom, van-e esélyem arra, hogy valaha is ki fogok innen szabadulni, vagy örökké Zayn beteges céljait fogom szolgálni. Nem reménykedek semmiben, remélem a legrosszabbat. Szívem belehasad a fájdalomba, ahogy ujjaimat végighúzom jelölése mentén. Puha bőröm érzékien simítja végig az érzéketlen sebet, ami az életembe ivódott. Ki akarom törölni onnan, miért nem lehet egyszerűen csak visszapörgetni az időt, s meg nem történté tenni az eseményeket? Minden megváltozott körülöttem, minden széthullott, és ez fájdalmas. A lelkem folyamatosan épül le, minden egyes nappal, amit vele töltök. Ki akarok lépni, abba hagyni ezt az egész mocskos játékot, és élni az életemet egy olyan világban, ahol nincsenek ilyen történések, ahol csak én vagyok egyedül, a magam ura vagyok. Ez a világ valahol messze lehet, ennek a megtalálása nehéz lehet, s fájdalmas.

-Ez alatt azt értettem, hogy feküdj le mellém - mondja enyhén bosszúsan. Testemen nem tudom visszafogni a kitörő sírásomat, fejemet lehajtva próbálom visszanyelni könnyeimet, a takarót erősebben szorítom testem köré. Egész testem beleremeg a kínzó fájdalomba, agyamon átpörög minden negatív gondolat, a bezártság, a reménytelenség érzése, az elveszettség. Teljesen elveszett vagyok, össze vagyok zavarodva, csak egy napot kérek, hogy mindent rendezzek körülöttem, hogy mindenkinek elmondjam, hogy szeretem őket, hogy mindenkitől elbúcsúzzak.

Kezeimet arcomhoz emelem, hogy letöröljem arcomon sorakozó könnycseppjeimet. Még talán sohasem éreztem magam ennyire reményvesztetten. Sírásom csillapodik, lelkem pedig folyamatosan könnyebbül meg. Testem még mindig reszket, ahogy szipogva csúszok le a takaró alá. Arcomra száradt könnycseppjeim kényelmetlen érzést adnak, de lelkemben érzett kényelmetlenség, lelki viharom jobban éget, minden külső érzésnél.

Az oldalamra fordulok, direkt kerülve, hogy Zayn-nel szemben feküdjek. Nem akarok ránézni arra a férfira, aki tönkretette, megkeserítette az egész életemet. Miatta fordult minden rosszra, minden a feje tetejére. Felforgatott mindent, a hétköznapi életemet.

-Bonnie! - hangja erősebb, és parancsolóbb, az egész testem beleremeg, ahogy a nevemet agresszív hangján kimondja. Szemeimet újra mélyen behunyom, a takarót erősebben fonom testem köré. Összegörnyedek, igyekszek kizárni elmémből az ágy mocorgását, és érzem, hogy barna szemeivel hátamat nézi. Érzem égető pillantását, ami elképesztően kényelmetlen.

-Beleuntam abba, hogy mindent hússzor kell elmondanom, hogy megértsd - karját fájdalmasan átdobja derekamon, a fájdalmat a takarón keresztül is érzem. Apró nyöszörgés bukik ki ajkaim közül, és igyekszek valami jó dologra gondolni, talán akkor csillapodik a depressziós érzésem.

-Hagyj békén - nyöszörgöm halkan, a hangom kevés, és bizonytalan.

Pont mint az életem.

-Bonnie, nem azért vagy nálam, hogy csak úgy békén hagyjalak - beszéde pimasz, érzem, ahogy a szavak mocskos jelentést kapnak, ahogy kimondja őket.  Ebbe csak még jobban beleremegek, és komoly erőfeszítést jelent számomra az ismét rám törő zokogásomat visszaszorítani. Érzem, ahogy meztelen felsőtestét közelebb nyomja hozzám, testeink között csökkentve a távolságot. Rám tör a félelem, ismét. - Itt még mindig én mondom meg, hogy mikor hagylak békén, és mikor nem, édes.

-Velem is azt akarod csinálni, mint azokkal a lányokkal, akiket megerőszakoltál? - súgom elhalóan, pulzusom az egekben van.

-Szállj ki a takaró alól - mondja egy lehelettel, rekedtes hangja borzongató. Még sohasem találkoztam hozzá hasonló, érdes hangú emberrel, ez valami különösen mocskos képességének egyike lehet.

-Megerőszakolsz? - egész testem remegni kezd, ahogy derekam felett átnyúl, megfogja a takaró szélét, és egy könnyed mozdulattal leveszi testemről. Libabőrös leszek, hisz csak egy vékony pólót viselek, egy leheletnyi fehérneművel.

Kibújtat a takaró alól, az anyagot az ágy másik felébe dobja, majd ujjait oldalamon érzem. Közelebb hajol hozzám, lehelete csiklandozza a nyakamat, ahogy nyakam hajlatához hajol. Forró levegőt fúj kimelegedett bőrömre, mire ajkaimon önkéntelenül szökik ki egy kisebb sóhaj. Ajkai nyakamra tapadnak, nyelvével érzékien köröz forró bőrömön. Aprót nyöszörgök a kellemesen bizsergető érzésre, azonban lelkemben újra fellobban az a keserű érzés, ami arra ösztönöz, hogy előrébb mozduljak, ez által elszakadva tőle.

-Bonnie - morogja, és derekamnál fogva erőszakosan visszaránt magához. Könnyeim újra útnak erednek arcomon, de ez most nem az az idő, mikor sírnom szabadna. Ajkamba harapva tűröm jéghideg ujjainak érintését, amik végigszántanak felfelé a hasamon, majd megállnak a melleimnél. Aprót felnyögök, ahogy erősen belemarkol, a lelkemben lévő keserű érzés kezdi felemészteni egész testem, megakadályozva az öröm áramlását. Fogai erősen beharapják bal fülcimpámat, csípőjét enyémnek nyomja. Érzem fenekemnél a kemény dudort nekem nyomódni, mire könnyeim eszeveszett csorgásba kezdenek az arcomon. A keserűség felemészti testemet, lelkemnek nem tudok parancsolni, pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy elállítsam sírásom. Lelkem csak könnyebbséget akar, megszabadulni minden rossztól, ami a napokban történt velem. Kiadni magamból azokat a dolgokat, amik bántanak, amik teljesen felemésztenek belülről. Lelkileg egy összetört, megviselt roncs vagyok, kinek nincs önálló, szabad élete, csak egy érzéketlen, belül felőrölt baba. Akinek életét egy férfi irányítja, mivel még ahhoz is gyenge, hogy harcoljon. Belefáradt a tiltakozásba, csak egy egyszerű, s fájdalmas sóhajjal reagálja le durva mozdulatait.

-Nem akarok hozzád tartozni - mondom halkan, de biztos vagyok benne, hogy meghallotta. Fogai erősebben harapják fülcimpámat, annyira erősen, hogy már fájdalmas. Kezeit hasamhoz vezeti, közelebb húz magához.

-Ez miatt már kár sírnod, édes szívem, ugyanis már régóta hozzám tartozol - érzem hangjában az önelégült mosolygást, és van valami félelmetesen magabiztos beszédében, minek hatására újabb görcs tör rám. Még sohasem éreztem magam ennyire gyengének belülről, teljesen leépít lelkileg.

-Utállak! - úgy beszélek, mintha meg akarnék halni. Mintha a halálomba akarnék futni. Biztos vagyok benne, hogy bátorságomért fizetni fogok még, de most szeretném, ha tudná igazából az érzéseimet iránta. - Utállak, amiért tönkretetted az életemet, nézz rám! Nézz rám, mit látsz? Egy roncsot látsz! Te tettél egy ronccsá az idióta, perverz mozdulataiddal! Azóta épülök le, mióta hozzád kerültem, nézz rám! Szerinted egy élettel teli lány vagyok, aki elvisel téged? Nem vagyok már semmi, nincs bennem élet, elveszed minden életkedvemet! Utállak, meg akarok szabadulni tőled, meg akarok halni, hogy ne legyek veled többet, hogy ne kelljen kínok között élnem!

Remegni kezdek karja alatt, ahogy egy újabb sírógörcs ér el. Testem összegörnyed, szorítása megmerevedik remegő testem felett. Valószínűleg elakadt a szava kirohanásom miatt. Lelkem könnyebb, és a tudat, hogy elmondtam neki mindazt, ami már régóta fogalmazódott bennem, könnyebbé tesz, és már sírásom is csillapodik.

-Em, én.. - dadog zavartan, amint elhalkulok.

-Nem kell megmagyaráznod. Ahhoz már túlságosan sokat rontottál, hogy egy egyszerű magyarázattal jóvá tegyél mindent.

-Akkor mit tegyek? - leheli halkan, felkarjára támaszkodva helyezkedik el, így minden gond nélkül tudja fürkészni könnyes arcomat.

-Engedj elmenni, és felejts el engem - súgom halkan, egy könnycseppet engedve útjára arcom puha bőrén. - Örökre.

-Nem tehetem - arcomból ujjával elsimít egy tincset, ujja érintésétől megborzongok. Egyetlen érintésével eléri, hogy kész legyek tőle, és ezért félek tőle annyira.

-Miért?

-Mert már túlságosan fontos vagy ahhoz, hogy elengedjelek - nyom egy futó puszit az arcomra, és érzem, hogy a matrac megmozdul alattam. Ellöki magát az ágytól, és gyors léptekben kisétál a szobából, egyedül hagyva engem nyomasztó, s boldog gondolataimmal. Igyekszem letagadni heves szívverésem, de ahogy arcomra egy őrült nagy mosoly telepedik, inkább hagyom, és takarómmal mélyen betakarózva alszok el, pillangókkal a gyomromban.

Chapter 7: Sóvárgás (+16)

Hi, babies! Meg is hoztam az új részt, kicsit (ehm) megkésve, vagy inkább nagyon megkésve. Nem tudom, észrevettétek-e már, de ha nem, akkor én észrevettem, hogy csökkent az érdeklődés a blog iránt (nem mintha eddig nagyon nagy lett volna..) és ez engem eléggé elkeserített. :( Mert ez úgy jött le, hogy nem jó, amit csinálok, vagy amit ide hozok. És ez nagyon rossz érzés, és már panaszkodtam magamban egy sort, hogy nem jó. És, ez..mindegy :'c. Ezért, amiért konkrétan belehülyülök abba, hogy bebeszélem magamnak, hogy nem jó,a  részek max. hetente fognak érkezni, hiszen az a kezdeti lelkesedésem kezd lelohadni, és már kevésbé van kedvem foglalkozni vele :(. Természetesen végig fogom írni, csak azért..na, mindegy :'c. 
Azért jó olvasást, ha van még ember, aki kíváncsi erre a... khm, blogra.

Bonnie Larsson:

A hazafelé út csendben telik, leszámítva néhány apró sóhajt, ami kibukik ajkaim közül, mikor Zayn végigsimít a combomon ujjaival. Jéghideg ujjai kínzóan simítják végig fedetlen bőrömet, ezzel libabőrt keltve egész testemben. Félek a ma estétől, de izgatott is vagyok, és bármennyire képzelem azt, és próbálom bemesélni magamnak, hogy Zayn bántani fog, valami belül azt súgja, hogy nincsenek ilyen szándékai velem. Csupán egy jó éjszakát akar magának, és biztos vagyok benne, hogy figyelni fog arra is, hogy én is jól érezzem magam. Ennek tudatára izgalmam nő, és tehetetlenül mocorgok a biztonsági övem szoros fogásában. Elégedett mosoly görbül ajkain, ahogy elnézi kínlódásom, és biztos vagyok benne, hogy érzi a libabőrt a bőrömön. Két sóhaj között erőt veszek magamon, és ujjit elveszem a combomról. Nem akarom, hogy az érintése ilyen reakciót idézzen elő testemben, nem akarok érintésére jól reagálni. Mert tudom, hogy ezek magabiztossá teszik őt, és ha magabiztosabb, akkor önelégültebb, és bunkóbb. Az az énje az, amit nagyon nem szeretek, és bár még nem tapasztaltam meg a gyengébb énjét, biztos vagyok benne, hogy sokkal elviselhetőbb akkor.

-Imádom érezni, hogy így reagálsz az érintésemre - nyögése elfojtott, tele van vággyal, amit csakis én idéztem elő benne. Talán a mocorgásom, a sóvárgásom, a reakcióm még jobban felizgatta. Félek, hogy kielégülése miatt elveszíti majd a kontrollt, és hogy nem fogja tudni tartani magát, hogy nem egy bábu fekszik alatta.

-Pedig csupán ez még csak az ujjam, ráadásul nincs is benned még - hamisan felnevet, nekem felfordul a gyomrom is attól a halvány nevetéstől. Ujjait még egyszer végighúzza forró bőrömön, majd kezét a kormányra helyezi. Igyekszek kontrollálni magam, hogy ne fordítsam jobbra  a fejem, és ne nézzek rá. Biztosan látni lehet izmait, ahogy kezeit a kormányon tartja. Biztosan összehúzza a szemöldökét. Biztosan megnyalja az alsó ajkát, és beleharap alsó ajkának belsejébe.

-Hozzám megyünk, remélem megfelel - fejét felé fordítja, én pedig az ablak felé nézek. Nem szeretnék a feketén csillogó szempárba nézni, ráadásul hallom hangjában a vágyat, ami - biztos vagyok benne - nem lesz rám jó hatással. Egy fájdalmas éjszaka elé nézek, és erre a tudatra megborzongok, és összehúzom magam a biztonságot jelentő öv alatt. - Elég nagy az ágyam, emiatt nem kell aggódnod - teszi hozzá pimaszul, kezét újra a combomon tartva. Ahogy hideg tenyere forró bőrömhöz ér, testemen újra végigfut egy erőteljes libabőr, szinte beleborzongok az érintésébe.

Nyöszörögve húzom el combomat kíváncsi ujjai alól, testemmel teljesen az ablaknak fordulok. Hallom, hogy légzése hevesebb lesz, ahogy makacs testemre pillant. Nem szeretnék olyan lány lenni, aki egy érintése után a szolgája lesz, és megenged neki mindent. De a testem mintha külön működne tőlem, nem tudom visszatartani a remegést, a heves szívverést, és a libabőrt, amikor megérint engem.

-Inkább az miatt aggódok, hogy fájdalmat fogsz okozni - mondom egy enyhe éllel a hangomban. Testemet még jobban összehúzom a biztonsági övem alatt, és tekintetem élesen a mellettünk elsuhanó tájon tartom. Combomat megszorítja a bőrömön pihenő kezével, mire elfojtottan felsóhajtok. Ahogy ujjai a bőrömbe vésődnek, testemen végigfut egy szúró érzés, ami meglepően kellemetlen.

-Nem foglak megdugni - szűri a fogai között, ujjai még mindig szorítják fedetlen bőrömet.

-Akkor? - meglepetten kérdezem, és fejemet felé fordítom. Illúzióm bebizonyosodott; ajkát mélyen beharapja, a kezén az izmok láthatóvá válnak, ahogy jobb kezével a kormányt szorítja. A szívverésem heves lesz, ahogy előbb kimondott szavai lassan végigpörögnek agyamon; Nem foglak megdugni. Ha nem az erőszak a terve velem ma estére, akkor mit tervez?

-Egy napja ismerlek, nem foglak megdugni egy nap ismeretség után - nevet fel, enyhén kínosan. Érzem kínos auráját, ami kezd átterjedni rám is, ezért számat rágcsálva érdeklődően felé fordulok. Tekintetem tökéletes lényén tartom, a férfin, akinek sötét jelen teljesen megbabonázott, és magával ragadott. Az a vonzó sötét oldal, amiért minden lány meghal.

-Elmeséled, hogy azokat a lányokat miért erőszakoltad meg?

A kérdés kibukik ajkaim közül, bármennyire is próbálom visszatartani. Félek, hogy nem fog semmi, ehhez kapcsolódó információt közölni velem, hiszen még alig ismerjük egymást, és biztos vagyok benne, hogy nem azért rabolt el, hogy tökéletes életünk legyen, együtt. Biztos, hogy tervei vannak velem, s ezekbe inkább bele sem merek gondolni.

Zayn a levegőt hevesen kezdi venni, keze azonnal összerándul a kormányon, combomon tartott tenyerét elveszi bőrömről, hogy éjbarna hajába túrjon. A gyomrom összezsugorodik, ahogy hosszú ujjai gyakorlottan, és lassan végigsimítanak a szinte fekete tincsek között. Ez a látvány túl sok, nem érezhetek ilyet a gyomromban, hiszen félnem kellene tőle.

-Ez..egészen hosszú történet.. - zavartan dadogja, ujjai egy pillanatra megállnak a hajában, és látom, hogy szemeit mélyen behunyja. Szinte érzem, hogy kínosan érzi magát, így az ajkamba harapva fordulok újra az ablak felé. Hülye voltam, mert felhoztam ezt a témát, be kellett volna fognom a számat, és nem kérdezni tőle ilyet.

-Sajnálom - lehelem halkan.

Nem válaszol semmit, így már én is kínosan, s tépelődve érzem magam. Tépelődő csend települ társaságunkra, olyan szinten, hogy már idegesítő.  Nem szól semmit, csak ideges sóhajokkal vezet előre. Adrenalinszintem növekszik, ahogy érzem, hogy egyre inkább közelebb kerülünk házához. Bele sem merek gondolni, mik fognak ott történni rövid időn belül.

Zayn Malik:

Sohasem gondoltam volna, hogy valaha is titkolóznom kell egy lány előtt a múltamról. Nekem a lányok sohasem olyan emberek voltak, akikkel meg kellett volna osztanom a bizalmas dolgaimat. Nem kellettek nekem másra, mint egy éjszakára - vagy éppen többre, ha annyira jó volt, hogy nem akartam tőle szabadulni. Nem beszéltem velük, csak hazavittem őket, megdugtam, és hagytam őket kilépni az életemből. Fogalmam sincs, hány lánnyal csinálhattam már meg ezeket, de még sohasem szégyelltem magam ez miatt. Miért kellett volna? Mindenem megvolt akkoriban, a nők pedig csak fokozták az örömérzetemet, amit az alkohol adott. Segítettek, hogyan érezzem magam kibaszott jól, és nekem csak ez számított. Aki jó volt az ágyban, elfoglalt helyet kapott nálam. Akkoriban a lányok bármit megtettek volna, hogy én dugjam meg őket. És ekkor jött be a képbe Bonnie.

-Sajnálom - lehelte halkan, és fél szememmel látom, hogy az ablak felé fordul.

Annyira kibaszottul ártatlan. Ahogy apró teste összegörnyed az öv alatt, ahogy fejét az ablaküvegnek támasztja, az valami cseszettül édes. Annyi sok mocskos dolgot tudnék vele csinálni, akár ebben az autóban. Már attól a gondolattól, ahogy alattam fekszik, és a nevemet nyöszörgi, keményebb leszek, de muszáj visszafognom magam. Tudom, hogy az megijesztené őt, ha csak nekiesnék, és kegyetlenül megdöngetném - pedig szívem szerint ezt csinálnám, most rögtön, itt, az autómban.

-Nem akartam az életednek olyan részét felbolygatni, amiről tudom, hogy nem volt kellemes - magyarázza suttogva, a szavak szinte hangtalanul hagyják el tökéletes ajkait. Érzem parfümjének illatát, és kontrollálnom kell magam, hogy ne nézzek feszülős felsőjének mellrészéhez.

-Nem gond - mondom lágyan, bal kezemet ismét combjára teszem. Bőre puha, és forró, és érzem a libabőrt, ami érintésemre keletkezett testében.

-De, én tudom, hogy gond, és sajnálom, tényleg.. - hangja elhaló, érzem a rettegést, és a félelmet a hangjában, ahogy formálja a szavakat.

-Nem kell sajnálnod azt, amit nem is tettél meg - tekintetem egy pillanatra elszakítom az útról, csak hogy tökéletes profiljára nézhessek. Nem tudom agyamból kiverni a gondolatot, hogy nem azért kértem őt, hogy belé szeressek. Sokkal másabb, sokkal komolyabb terveim vannak vele.

Erre már nem válaszol, helyette egy akadozott sóhajjal vési bele tekintetét a mellettünk futó tájba. Olyan ártatlan, annyira kiszolgáltatott, és annyira fél tőlem.

***

Bonnie Larsson:

Remegve tartom kezembe a forró bögrét, amiben már régen kihűlt tea van. Minden nyugodt körülöttem, csak a víz zuhogását hallom fentről. Minden romantikus regényben elérkezik egy pillanat, amikor a lány, nézelődve pillantgat ki az ablakon, egy forró bögre teával a kezeiben, s a fiú, aki elkábította az érzelmeit, gyors futással lehalad a lépcsőn. A lány mosolyogva megfordul, a fiú elégedett, halvány mosollyal az ajkain nyugtázza a lány reagálását megjelenésére. A lány odafut hozzá, szerelmesen a nyaka köré kulcsolja a kezeit, és  szorosan megöleli. Érzi a fiú szorító, biztonságos védelmét háta körül, ahogy ölelésük elmélyül, sokkal érzelmesebb lesz. Sóhajtok egy elképzelt illúzióra, és inkább igyekszem gondolataimat visszaterelni a reálisabb útra. Félek. Hiába mondta, hogy nem fog bántani, s akármennyire is tudom, hogy nem fog fájdalmat okozni nekem, valamiért mégis ott motoszkál bennem a félelem. Szerintem ez bármelyik lánynál így lenne, ha most más állna itt.

Megugrom, ahogy hallom az ajtót nyitódni fentről. Ez csak egyet jelenthet, egyet, ami nekem nem jó. Lassan a pulthoz sétálok, hogy lerakjam a bögrémet, s közbe azon vagyok, hogy minél jobban sajnáltassam magam. Lábaim nehezen vezetnek a pulthoz, miközben szakadozott sóhajok hagyják el a számat. Testemet fáradtnak érzem, ahogy a pult felé csoszogok.

-Bonnie! - egy erős férfi hangot hallok, ahogy a nevemet szólítja. Szívverésem magasra ugrik, már csupán attól az érdes hanglejtéstől, amivel rendelkezik.

-Itt vagyok - erőtlen hangon kiabálom vissza, és mélyen az ajkamba harapok. Sóhajtva nézek végig öltözékemen. Zayn egyik szabadidőjét viselem, ugyanazzal a felsővel, amiben a buliban is voltam. Kicsit jobban érzem magam kényelmes viseletemben, mint abban a leheletnyi rövidnadrágban, és talán valahol az önbizalmam is előkerült.

-Mindenhol kere.. - jön be a szobába, hangjában apró idegességet fedezek fel. Sóhajtok még egyet, mielőtt egy halvány mosollyal az ajkaimon megfordulok, így vele szembe kerülök. Tekintetemmel alaposan végigmérem őt, egyetlen részletet sem hagyok ki tökéletes lényéből.

-Mindvégig itt voltam - súgom elhalóan, kezeimet összefonom mellkasom előtt. Szinte látom magam előtt Zayn égető szemeit, amik megtalálták a mellemet. Érzem, hogy közelebb sétál hozzám, s érzem tusfürdőjének illatát, ami kábító.

-Azt hittem, már elmentél vagy valami.. - mormolta halkan, és teljesen közelebb ért hozzám. Félmeztelen felsőteste a melleimnek nyomódik, mire mindkettőnk száját egy hangos sóhaj hagyja el. Fegyelmeznem kell magam, félek, hogy túlzott érzelemkimutatásom önelégültté, és arrogánssá teszi őt. Egy pillanatra behunyja a szemét, így nekem van időm minden gond nélkül végignézné tökéletes, férfias arcát, amit a tipikus borosta fed. Tekintetem még vizes hajára téved, ami rendezetlenül áll a fején, apró vízcseppek esnek a padlóra haja miatt. Annyira jó érzés lenne, ha végigsimíthatnék ujjaimmal fürtjei között.. Szemeit kinyitja, ijedt szemeim találkoznak átható, szikrázó szempárával. Megijedek a feketeség látványától, de izgatottabb is leszek. Közelebb tol a pult felé, én pedig készség nélkül engedelmeskedem neki. Derekam a kemény pultnak ütközik, Zayn, kihasználva pillanatnyi zavaromat, közelebb jön hozzám, testeinket teljesen egymáshoz préseli. Apró nyöszörgés hagyja el a száját, ahogy ujjaimmal sötét tincsei közé túrok, ajkaival közelít az enyéim felé. Megcsap férfias illata, ezért én is elkezdek bátortalanul közeledni felé. Leheletünk összekapcsolódik, majd ajkait sürgetően az enyéimre nyomja. Nyelve akadálytalanul találja meg az enyémet, és érzéki táncra hívja. Testemben, mintha tűzijáték robbant volna, gyomrom összezsugorodik az érzés következtében. Ujjaim erősebben markolják tincseit, mire a számba nyöszörög. Annyira felizgat, ahogy férfias morgások hagyják el ajkait, ráadásul miattam. Testével még közelebb lép hozzám, megérzem csípőmnek nyomódó keménységét. A szájába sóhajtok, egy pillanatra elszakadva a csókból. Kényszerít, hogy ugorjak fel a pultra, én pedig, teljesen megbabonázva csókjától, azonnal így teszek, ő csípőmnél fogva segít nekem a felugrásban. Ajkait gyorsan az enyéimre nyomja, szinte levegővételnyi időt sem adva. Ujjaival a felsőm szélénél kezd el babrálni, mire szintén a csókba sóhajtok. Az az érzés, amit kivált belőlem, semmihez sem hasonlítható, rabszolgájává tesz minden érintésével.

-Annyira megdöngetnélek itt, ezen a pulton.. - morogja a számba, kezével durván a fenekemhez nyúl. Előrébb úz magához, így csípőm ismét találkozik merevedésével.  Fejem hátracsuklik az új, kellemes érzésre, testemben végigfut egy kellemes érzés, és érzem a nedvességet, ami keletkezett bennem.

-Biztos nedves vagy már - elhajol tőlem, így tekintetem találkozik szikrázó szempárával, és az önelégült mosollyal az arcán. Tudtam, hogy ez lesz, ha kimutatom, mennyire tetszik, amit kivált belőlem. - Pedig hozzád sem nyúltam.

Számat egy lüktető nyöszörgés hagyja el arra a gondolatra, milyen érzés lenne, ha ujjai bennem lennének. Tudom, hogy reakcióm magabiztossá teszi, de elmémet elkábította az érzés, ami semmihez sem fogható. Nem tudok gondolkodni, nem tudom, mi a helyes, s mi a helytelen.

-Azt akarod, hogy benned legyek, Bonnie? - súgja lassan, izgató hangon. Számat elhagyja egy lüktető nyögés, ahogy ujjaival a nadrágon keresztül kezd dörzsölni. Kezeimmel erősebben fogom a haját, mire hallom őt nyöszörögni. Az érzés túl sok, pedig még nem is csinált semmit. Már csupán beszéde, társulva azzal az izgató hanglejtéssel, feltüzelő, és semmihez sem fogható érzelmeket hoz ki belőlem.

-Ide érzem a nedvességed, édes - vigyorodik el, ujjait elveszi a nadrágomról. Kezeit újra derekamhoz helyezi, és újra közelebb tol magához. Csípőm újra találkozik merevedésével, mire elfojtottan felnyögünk. Gyorsan kezdi mozgatni, fokozva ezzel az örömérzetemet, ami kezd kiteljesülni, szívem hevesebben ver, számból kontrollálatlanul buknak ki hangosabbnál hangosabb nyögések.

Egy akadozott csókot nyom az ajkaimra, én pedig abban a pillanatban megfeszülök, testemet elöntik az érzések. Fejem hátrabukik, mellkasomat előrenyomom, és egy hangos, lüktető nyögés hagyja el a számat, ami az egész házban visszahangzik. Hallom Zayn elfojtott nyögését, és érzem, hogy ő is megfeszül velem együtt. Egyszerre érünk fel a csúcsra, majd fáradtan tol még párat. Nehezen kinyitom a szemeimet, mikor már csillapodni kezd az érzés, látom, hogy verejtékcseppek sorakoznak homlokán, szemét mélyen behunyja, amíg átéli az orgazmusát.

Szívem még mindig hevesen ver, orcám biztos kipirult aktusunk miatt, de nem bánom. Testem még mindig ragaszkodik ahhoz az érzéshez, amit kiváltott belőlem, megfeszülök, ahogy megpuhult férfiasságát még egyszer nekem nyomja.

Egy futó csókot nyom az ajkaimra, majd elhúzódik. Fejemet szégyenlősen lehajtom, ahogy elhajol tőlem, és sietve kimegy a szobából.

Ebben az egészben nem az volt a legrosszabb, hogy együtt voltunk. Az volt a legrosszabb, hogy érzelmeket váltott ki belőlem. 

1.off bejegyzés | 1.Díj

Nagyon szépen köszönöm Patríciának! <3

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat, akitől kaptad. pipa

2. 11 dolog magamról.

3. Válaszolj 11 kérdésre.

4. Tegyél fel 11 kérdést.

5. Küld el 11 embernek.

11 dolog magamról:

-15 éves vagyok, és lány.

-Tudok nagyon boldog, és nagyon depressziós lenni.

-Olyankor nem akarok senkivel sem beszélni, mert félek, hogy olyat mondanék, amit megbánnék később.

-Van egy nyulam, akit imádooook.

-A legjobb barátnőm Simon Dorina, akit szintén imádok, a jövő írónője, asdfghj nagyon szeretem <3

-Kecskeméten lakok, elzárva a világtól, wáááá.

-Az internetbarátságban hiszek, főleg az utóbbi hónapban. <3

-A suliban nincs legjobb barátnőm, de ez egy hosszú történet.

-Elérkeztünk a 11. ponthoz.

-Ja, még csak most.

Válaszolj 11 kérdésre!

Mióta írsz? Hű, már régóta írok kis szösszeneteket, amik nem igazán publikusak (ehmm :D ), de komolyabban blogot tavaly nyár óta :)

Mi inspirál egy rész megírásában? Bármi. Ez lehet zene, egy kép, vagy akár csak az, ha ránézek a billentyűzetre.

Miért kezdtél el írni? Egyik barátnőmmel beszéltem Skype-on, és láttam, hogy valamit nagyon ír. És megkérdeztem, mit ír, és mondta, hogy blogot. És utána én is kedvet kaptam, így regisztráltam, és leírtam gyorsan valamit, amit olvastak is páran :D

Komolyan vagy csak hobbi szinten szeretsz blogot írni? Hobbi. Szerintem nem fogok írással foglalkozni, bár anyukám újságírónak szán engem, szóval ez még bizonytalan. :)

Van valami elképzelésed a jövőt illetően? Először is reménykedek, hogy 3-as legyen a földrajzdolgozatom. Utána félek a kémia miatt, és majd ráérek a jövőmmel foglalkozni. :D

Kedvenc állat? Van egy nyulam, soo nyuszi. <3

Kedvenc tantárgy? A lyukasóra!

A szüleid támogatják, hogy írsz blogot? Nem igazán. Szerintük nagyon leköt a gép, s az írás, és emiatt nem tudok eleget velük lenni. Megértem, teljesen igazuk van, és utálom magam ezért. :(

Milyen lett a félévid? Következő kérdés?! :DD

Kedvenc dal? Ez változó. Ha bulizhatnékom van, akkor a Rock the boat, és az Alive Paradise. Ha nincs, akkor bármilyen szám, ami sírni lehet.

Örülsz a díjnak? Hogy a rákba ne örülnék?! (:

Kérdéseim:

Sajnálom, de csak 5 lesz, fáradt vagyok, és nyűgös. 

Miért szeretsz írni?

Kedvenc blogod?

Tartod mással Bloggerossal is a kapcsolatot?

Hány éves vagy?

Milyen színű zokni van rajtad?

Küld el 11 embernek!

Sajnálom, de csak 3 lesz, fáradt vagyok és nyűgös.

1. Dorka

2. Ever

3. Lexii

Chapter 6: Méreg

Sziasztok Drága Olvasók! Sajnálom, hogy ennyit késtem, de ha volt ötletem, nem tudtam géphez ülni, ha pedig ide tudtam szabadulni, ötletem nem volt. Így hát kérlek nézzétek el nekem, de ez a rész elképesztően borzasztóan rossz lett, remélem a következő tűrhetőbb lesz.. Mert ez lett az eddigi legrosszabb rész szerintem. Soo, jó olvasást! ((if it's possible))

________________________________________

___________________

A zene hangosan dübörög a ház minden pontján, és mindenhol seggrészeg emberek rohangálnak. Zayn szorítása erősebb lesz a derekam körül, és közelebb von magához, amíg ő pár sráccal beszélget. Kissé kínosan emelem ajkaimhoz a papírpoharamat, amiben valami koktélféleség lehet. Nem tudok csatlakozni a témához, és meglepő kíváncsisággal fülelek fel a "banda" szóra. Igyekszek feltűnés nélkül hallgatózni, ezért fejemet elfordítom az ellenkező irányba, hogy ne legyen annyira észrevehető célom. Idegen neveket említenek, néha némi agresszióval. Megborzongok a tudatra, hogy mit fognak majd csinálni, vagy mit műveltek már, ezekkel az ismeretlen emberekkel. Még nem ismerem Zayn-t és az életét, ezért nem tudom, mennyire tud kegyetlen lenni, ha egy embert adnak a kezei közé.

A pohárban lévő színes löttynek már elcsépelt íze van, és idegesítően meleg is. Melegem van. Idebent súlyos levegőhiány van, belőlem pedig egyre jobban kitörni készül a gyerekkorom óta jelenlévő tömegiszonyom. Egyáltalán mit keresek én itt egy ilyen férfival az oldalamon egy leheletnyi ruhában? Sohasem éreztem magam még ennyire pocsékul, ráadásul ez a furcsán borzasztó ízű koktélféleség hányingert okoz gyomromban, így idegességem keveredik a hányingerrel.

-Minden oké? - súgja nekem oda halkan, én pedig üveges tekintetemet felé fordítom.

-Persze - lehelem halkan, és veszek egy mély levegőt. A gyomrom egyre jobban görcsöl, és a fejem is zúg. De mindezek ellenére nem akarom, hogy azt lássa rajtam, hogy egy enyhe bulitól gyenge leszek.

-Biztos? - kérdezi, meglepően gyengéden, mire egy fáradt mosolyt festek kiszáradt ajkaimra, és halványan bólintok. A fejem biztosan fehér, de remélem, a hely sötétsége eléggé eltakarja fokozatosan fehéredő orcámat.

Karját átdobja a vállam felett, így közelebb húzva engem hozzá. Az ajkamba harapva próbálok meg nem arra figyelni, ahogy minden fiú végignéz rajtam perzselően fekete szemeikkel. Szinte kínosan érzem magam, ahogy ajkukba harapva néznek végig rajtam, és minden idomomon, amiket a ruha nem takar. Feszengve bököm meg óvatosan Zayn oldalát, jelzésképp, hogy elég kínos a jobb oldalaként állni, és tűrni az égető pillantásokat.

-Menjünk kérlek - súgom halkan neki, mire érdeklődve felém fordítja a fejét. Számat elhúzva nézek a csoportra, akik még mindig engem néznek. Fogása szorosabb lesz a vállamnál, és hallom heves lélegzetét. Csak ezt ne. Nem akarom, hogy balhézzon, nem akarok balhét. Nem itt. Nem most.

-Azok miatt? - hangjából agresszió sugárzik, ahogy hevesen ejti ki a szavakat a száját. Már csupán durvább hangvételétől összerezzenek, nem csupán attól, hogy miket tud művelni, ha igazán dühös.

-Dehogy - rázom meg a fejem, hangomból tükröződik a bizonytalanságom, és a remegésem, tekintetemet felé irányítom. - Csak nem érzem jól magam - hazudok, meglepően bátran.

-Mondtak valamit? - pillantását felém fordítja, ijedt szemeim találkoznak szikrázó szempárával, amik most sötétebben csillognak.

Többször megrázom a fejem, ijedten nézek fel rá. Szeme sötétebb, és légzése hevesebb lesz, ahogy hallom, hogy mondanak valamit rám. Kezeimet mellkasához vezetem, és gyengéden visszatolom őt, hogy ne próbáljon meg azokra a fiúkra támadni.

-Kérlek, nem akarok balhét - suttogom halkan, és mélyen az ajkamba harapok. Szíve hevesebben ver, és biztos vagyok benne, hogy mögöttem most vigyorognak Zayn reakcióján. És valószínűleg ez ad Zayn-nek egy okot a támadásra.

-Tudod mit mondtak rád? - arca undorba torzul, ahogy fejét felém fordítja.

-Nem akarom tudni - súgom, és lehunyom a szemem. - Azt szeretném, ha nem csinálnál balhét. Nem érdekel, mit mondanak rám.

-Azt, hogy mennyire basznivaló vagy - köpi ki száján a mocskos szavakat, nyers hangja még több undort hoz a szavak jelentésének. - Ezt nem engedhetem, a kurva életbe is!

-Kérlek - lehelem halkan, és erősebben szorítom őt vissza. Hallom őket nevetni mögöttem, de ők most hidegen hagynak engem. Az egyetlen személy, akire figyelni tudok, az Zayn, akinek heves szívverése fokozatosan átterjed rám is, ezzel fokozva nyugtalanságom, és remegésem.

-Ezek a faszok túl sokat képzelnek magukról! - hanghát megemeli, nem tudja eltitkolni előlem hangjában rejlő indulatot, s agressziót. Kicsit megijedek tőle, de itt most nem csinálhatom meg, hogy gyenge legyek. Nekem kell őt visszafognom, hogy senki se sérüljön meg ma este.

-Hagyd őket, kérlek - súgom elgyengülve. Ujjaimmal erősebben markolom a pólóját, tudom, hogy képtelen leszek őt visszafogni, hogy megüssön valakit. De minden erőmmel meg kell próbálnom, bármennyire is tudom, hogy túl gyenge vagyok egy ilyen férfi visszatartásához.

Szemeimet mélyen behunyom, és lábujjhegyre állok, hogy körülbelül egy magasságban legyek Zayn-nel. Nincs más választásom, biztos vagyok benne, hogy ezzel az akciómmal le tudom őt állítani. Ajkaimat erősen nyomom az övéinek, de ügyelek arra, hogy ajkaimat szorosan összezárjam. Először meglepődöttség járja át vonásait, de ahogy karjaimat a nyaka köré kulcsolom, ajkait szétnyitja, és erősebben csókol vissza. Érzem nyelvén a  tömény alkoholt, de ez még jobban feltüzel, így szorításom erősebb lesz a nyaka körül. Kezeit érzem a derekam körül, óvatosan közelebb csábít magához. Testemnek nem tudok parancsolni, ajkaim szétválnak akaratom ellenére, utat engedve nyelvének, ami azonnal érzéki táncra hívja az enyémet. Testem megadta magát neki, nem tudok elválni tőle. Minden erőmmel azon vagyok, ahogy félbeszakítsam, de annyira rabja lettem csókjának, hogy képtelen vagyok elszakadni tőle.

-Mindig veszekedhetnénk - zilálja, ajkaival gyengéden súrolva az enyémeket. Leheletünk összekapcsolódik, szemeimet még mindig behunyva tartom, ragaszkodva ahhoz az érzéshez, amit a csókja váltott ki belőlem. Szégyellem magam, amiért ennyire el tudok gyengülni tőle, mikor erősnek kellene lennem. Ajkaimon még mindig érzem csókjának ízét, a szívem újra utána sóvárog. De parancsolnom kell az érzelmeimnek, ha nem akarok még nagyobb bajba kerülni.

-Jó volt? - súgja rekedtesen, én pedig sóhajtok már csupán a hangjára. Sóvárogva tűröm hideg ujjainak érintését az arcomon. - Azt akarod, hogy újra megcsókoljalak?

A szívem igent mond, az agyam nemet. Tehetetlenül az agyam mellett döntök, és nemlegesen megcsóválom a fejem. A fejemet lehajtom, és tornacipőm orrát kezdem bámulni. Teljesen kínosan érzem magam a magánakcióm miatt, de az megy a fejemben, hogy csak azért csináltam, hogy visszafogjam őt a kialakuló balhé miatt. Így már kevésbé szégyellem magam, de még mindig nem vagyok kibékülve a tettemmel.

-Gyere! - hangja tele van vággyal irántam, a szavak rekedtesen hagyják el a száját. Ujjait a csuklóm köré fonja, és erősen megszorítja. Felszisszenek az égető érzésre, azonban ez őt nem igazán zavarja. Erőszakosan tör utat nekünk a tömegben, ujjai egy pillanatra sem engedik el a kezemet.

Zayn a pulthoz vezet engem, szorítása enyhül a csuklóm körül. Hallom, hogy rendel nekünk valamit, én pedig tehetetlenségemben a felsőm szélét piszkálom. Felém fordul, magabiztos, önelégült mosollyal az ajkain. Kicsit megijedek attól a mosolytól, szavai még mindig a fülemben ismétlődnek. Ez lesz az az este, amit soha nem fogsz elfelejteni. Nem értem, miért húzódnak szélesebb mosolyra ajkai, ahogy rám néz. Valószínűleg arcom tükrözi a belső állapotom.

-Gyere ide - kezét kinyújtja elém, én pedig sután odalépkedek hozzá. Kezemnél fogva közelebb húz magához, szétnyitja a lábait, hogy közéjük férhessek. Elpirulok hirtelen jött közelsége miatt, szemeimet mélyen behunyom. Orromba beférkőzik parfümjének kellemes, férfias illata, elkábítva az érzékeimet.

-Megígértem, hogy nagyon jó estéd lesz, igaz? - suttogja rekedtesen, égető szempárja megtalálja az enyémeket. Egy pillanatra megszakítja a szemkontaktust, hátrafordul a kikért italokért, és az egyik poharat odanyújtja nekem. - De ahhoz kellenek ezek.

-Nem iszok alkoholt. - tiltakozok halkan, fejemet lehajtom. Utálom, hogy mindig olyan tettei vannak, amik szégyellősé tesznek engem az szemében.

Fejét oldalra fordítja, úgy vigyorog rám. Szemei pimaszul csillognak, ahogy végignéznek rajtam. Lassan, égetően, kínosan.

-Akkor máshogy mondom, édes - suttogja rekedt hangján. - Azt akarom, hogy idd meg.

-Nem iszok alkoholt - tiltakozom kicsit bátrabban, de még mindig félek, hogy remegő hangomból nem tudja kiszűrni a bátortalan hangokat.

-Idd meg! - fenyegető alakja felém tornyosul, szemei sötétebben csillognak.

Kezeivel megfogja a csuklómat, és erősebben megszorítja. Aprót nyögök a szúró érzésre, ő pedig erősebben szorítja, egy pillanatnyi enyhülést sem hagyva.

-Megiszom - szűröm ki a fogaim között, és érzem, hogy ujjai elválnak a csuklómról. Kezem remeg, ahogy a poharat az ajkaimhoz emelem. Az alkohol undorító szaga az orromba szökik, Zayn illata eltűnik az orromból. Szemeimet mélyen behunyom, és az alkoholt egy pillanat alatt iszom meg. Köhögni kezdek a maró érzésre, ahogy végigsúrolja a torkomat. Szemeim könnybe lábadnak, ahogy a borzasztó ízű folyadék kezdi elborítani a testemet, égő érzést hagyva mindenhol.

-Jó kislány - súgja Zayn, és egy pillanat alatt ő is lehúzza az alkoholt. - Gyere ide, és ne játszd a törékeny kisvirágot!

Remegni kezdek, de közelebb lépek hozzá. Kezemnél fogva ismét közelebb húz magához, testem estelenül esik combjai közé. Ujjával az arcomat simogatja, mire muszáj behunyom a szemeimet. Olyan gyengéd, és törődő, de tudom, hogy ma éjszaka sokkal vadabb lesz velem.

-Mit fogunk ma este csinálni? - suttogom elhalóan, szememet kinyitom, és csodálatos, férfias arcára nézek. A gyengédség helyét fokozatosan kezdi átvenni a vágy,a hogy égetően végignéz testem minden pontján.

-Bármit, amit csak el tudsz képzelni, édes - mosolya újra az arcára ül, és kezeit a fenekemre vezeti. Fenekemnél fogva közelebb húz magához, csípőm találkozik merevedésével, amit nadrágon keresztül is érzek. Megremegek a tudatra, az elképzelt illúzióra, milyen lesz, ha a lábaim közé fog állni, és belém tolja magát.

-Induljunk, mert nem akarok csupán a melleid látványától elélvezni - nyögi hangosan, kezeit levezeti a fenekemről. Az ujjaim után nyúl, én pedig kicsit távolabb állok tőle, hogy fel tudjon állni a székből. Ujjainkat összekulcsolja, és gond nélkül vezet ki a buliból a részeg emberek között.

Félek.

Chapter 5: Korlátok nélkül

Sziasztok Kedves Olvasóim! :) El is készült az 5. fejezet, és hű..már 11 feliratkozónál járunk. Csodálatosak vagytok, ígérem, mindjárt válaszolok a kommentekre is, nagyon jól estek, nagyon cutiek vagytok! ^^ Megkapta a blog az első kritikáját is, amit Lexii írt, köszönöm szépen, nagyon jól esett, nagyon édes vagy! ^^ Valamint mindjárt kirakom a cseréket is, csak nagyon siettem, hogy végre írjak valamit. :)
U.I.: a helyesírási hibákért bocsánat, képes vagyok rá x
További szép estét, 

Eleanor Blue x

A buliban, ahová Zayn vezet engem, rengeteg ember lehet, mivel már a házon kívülről is lehet hallani az emberek röhögését. Önkéntelenül ugrik össze a gyomrom a gondolatra, hogy milyen mocskos dolgok fognak odabent történni órákon - vagy talán már perceken -, belül. Zayn fogása szorosabb lesz a derekam körül, míg én zavartan lépkedek mellette.

-Ne félj már - súgja oda nekem, hangja meglehetősen törődő zord viselkedéséhez képest. - Érzem, hogy remegsz.

Erőtlenül bólintok, és próbálom kontrollálni lépéseimet, hogy ne essek össze Zayn mellet. A lábaimból mintha fokozatosan szállna ki az erő, azt érzem, hogy perceken belül összeeshetek.

-Mitől félsz? - halkan kérdezi, derekamnál magával szembe fordít. Egy pillanatra megállunk, és érzem, hogy közelebb húz magához. Kicsit megnyugszom, ahogy csípőm nem találkozik a merevedésével. Nem nézek a szemébe, mellkasát bámulom, a v nyakú pólóját, ami egy nyakláncot rejt el. Fekete pólója tökéletesen kiemeli izmos mellkasát, én pedig az ajkamba harapva próbálok nem arra gondolni, mennyire jó érzés is lenne feküdni rajta.

-Attól, hogy bántani fogsz - súgom halkan, ujjaival az arcom puha bőrén siklik. Az ujjakkal, amik percek előtt még a bugyimban jártak. Megborzongok erre a tudatra, és érzek egy harmatnyi libabőrt végigfutni a testemen. Ujjaival egy pillanatra megáll az arcomnál, és állam alá vezeti őket. Kényszerít engem, hogy nézzek a szemébe, de erre egyszerűen képtelen vagyok. Annyi a letisztázatlan érzésem vele kapcsolatban, hogy képtelen vagyok vele szemkontaktust kialakítani.

-Bonnie - gyengéd hangja annyira ösztönösen jön belőle, hogy elgondolkodok azon, hogy biztos ugyanaz a Zayn áll-e előttem, mint akivel idáig utaztam. - Nem foglak bántani.

Fejemet halványan megrázom. Nem hiszek neki, biztos vagyok benne, hogy azok a szándékai velem, hogy megerőszakol, és örökké magához láncol. Ezzel a jelöléssel a kezemen már mindenkinek megmutatta, hogy az övé vagyok. Örökké. Hiszen ez nem olyan seb, ami pár év alatt lekopna rólam, ez már a bőrömbe vésődött, úgy, ahogy az ő élete az enyémbe.

-Meg fogsz erőszakolni, és nem fogok tudni tiltakozni ellene - közlöm vele a nyilvánvalót, hangom mintha erősebb lenne, mint amilyen állapotba vagyok.

-Nem hívják erőszakolásnak azt, ha mind a ketten akarják - hangja annyira nyers, annyira magabiztos, és ez rémisztő. Rémisztő, hogy ennyire magabiztos magában, és biztos vagyok benne, hogy nem én leszek az első ember, akivel lefeküdt már.

-Hány lányt erőszakoltál már meg? - pár centit hátralépek tőle, erőt veszek magamon, és a szemébe nézek. A sötét szempár csillog, ahogy tekintetét rajtam tartja, kivételesen nem a melleimen, hanem az arcomon. Szikrázó szemei egy pillanatra sem hagyják el az enyéimet, kitartóan nézi minden rezdülésemet.

-Egy párat - ajkát megnyalja, jobb szemöldökét felhúzza. Nem törődöm stílusa még ijesztőbb, társulva a veszélyes hanglejtéssel, és a hangjában lévő rekedtséggel. Ez így együtt egy veszélyes párost alkot, és ezek keresztezéséből született meg Zayn.

-Az mit takar? - érzem heves szívverésem, az ajkaim száradtabbak, mint valaha. Csak remélni tudom, hogy nem hallja zakatoló szívverésem, ahogy közelebb lép hozzám.

-Körülbelül 10-et - karomnál fogva magához húz, melleim kemény mellkasának ütköznek. Számból önkéntelenül kel ki egy sóhaj, és az ajkamba harapva próbálom visszafogni a kitörő nyöszörgéseket, ahogy kezét a farzsebembe csúsztatja, és erősen a fenekembe markol.

-10 lányt dugtál meg, teljesen érzelemmentesen? - a szavak akadozva buknak ki a számból, néha vegyülve egy apró nyöszörgéssel, ahogy Zayn ujjait az anyag alá vezeti. Ereje bénító, ha akarnék sem tudnék szabadulni erős fogásából. Csak nyöszörögve tűröm, ahogy jéghideg ujjai a fenekem forró bőrén járnak. Szemeimet behunyom, ahogy erősen belemarkol újra, és közelebb húz magához.

-Hidd el, azok a lányok bármit megtettek volna azért, hogy én dughassam meg őket - a hangjában tömény magabiztosság van, és ez még félelmetesebbé teszi őt a szememben. Tekintete engem figyel, a reakciómat. Arcomra kiül a félelem, és a rettegés párosából kialakult undor, és igyekszek kilépni erős fogásából. Kezeivel erősebben markolja a fenekemet, erősen tart magánál, nem enged elmozdulni.

-Hogy volt szíved hozzá? - lehelem, szemeimmel gyönyörű férfias arcán járva. Még mindig nem tudom felfogni; az ilyen emberek miért ilyen könyörtelenek?

-Ebben a világban nem a szíved irányít, édesem - könyörtelen hangjában nem tudja burkolni a leheletnyi agressziót. Megijeszt, ahogy a sötét szempárok még jobban feketék lesznek, ahogy fejét a vállamra hajtja, így fenekem csupasz számára. Kezeivel elhúzza az anyagot a bőrömről, nyöszörgök a hideg fuvallatra, ahogy a levegő forró bőrömhöz ér.

-Itt nincsenek érzelmek, nincs érzelmi kötelék. - apró puszit lehel fedetlen vállamra, mire szememet behunyom. - Itt csak a zord világ van. 

-Amibe neked köszönhetően én is bekerültem - szűröm ki a fogam között, mire beleharap a vállamba. Fogai erősen harapják a fedetlen bőrömet, mire ajkaimat egy hangos nyöszörgés hagyja el.

-Csak boldog lehetsz tőle, hogy velem vagy - morogja halkan, és egy futó puszit helyez a vállamra, Elhajol tőlem, ajkain egy játékos mosollyal. Ezzel teljesen összezavar engem, ujjait még egyszer végigfuttatja a fenekem bőrén, majd végül teljesen elszakad tőlem.

-Repesek az örömtől - motyogom magamnak, és remélem, hogy nem hallotta. Reményeim szertefoszlanak, ahogy csuklómnál fogva erőszakosan közelebb ránt magához, és egy erőszakos csókot nyom az ajkaimra. Számat összezárom, undorodom tőle, minden részétől.

-Lesz még olyan idő, amikor örülni fogsz, hogy velem vagy - zilálja, elválva a csókból.

-Például? - vonom fel a szemöldököm, és őszintén érdekel, mikor fogok köszönetet mondani neki, hogy elszakított a normális életemtől.

-Például akkor, amikor egy fiú majd korlátok nélkül erőszakol meg téged - arcán mintha győztes öröm futna át, és ajkai is visszatérnek a leheletnyi mosolyhoz.

-Mit jelent a korlátok nélkül? - nyelek egy nagyot, a szívem még gyorsabban zakatol. Azzal, hogy Zayn ezeket a szavakat kiejtette a száján, kicsit mégis biztonságérzetet ad, hogy velem, és vigyáz rám. Mi történt velem?

-Úgy, hogy nem csak szimplán beléd dugja magát, és könyörtelenül megdönget, hanem még cserébe is vár valamit tőled, amiért a személyi kurvája voltál - fejti ki, mire érzem, hogy lábaimból végleg kiszállt az erő. A fejem kíméletlenül zakatolni kezd, minden elképzelt illúzióra, ahogy elképzeltem magam, ahogy egy másik fiú csinálja ezeket. Mert Zayn-ről tudom, vagyis inkább remélem, hogy nem erőszakolna meg engem, de egy teljesen idegen fiútól nem kapnék könyörületet.  

-Ezeket miért csinálják? - suttogom, fejemet lehajtom, és tornacipőm orrát kezdem tanulmányozni. Hirtelen ujjakat érzek az arcomon, és a gyengéd érintés hatására félelmem kicsit oldódik.

-Mert nekik a lányok csak szexbábuk - válaszolja halkan, s gyengéden. Hangja megnyugtató, és most érzem először azt, hogy tényleg hálás vagyok neki. Mert ha ő nem láncolt volna magához azon az estén, akkor nyitott préda lettem volna minden kiéhezett férfi számára.

-Neked is - mondom ki erőtlenül a gondolatokat, és kicsit közelebb lépek hozzá. - Különben nem erőszakoltál volna meg több, mint 10 lányt.

-Azt nem azért csináltam, mert nekem csak szexre kellenek a lányok - zavartan válaszolja, egyik különálló tincsemet az ujjai köré csavarja.

-Akkor miért csináltad? - suttogom, fejemet felemelem. Szemei visszatértek a barna színhez, újra megnyugodott.

-Hosszú történet, és nem vagyok rá túl büszke - morogja válaszul, halom a hangjában a csillogó utálatot. - De ha nagyon kíváncsi vagy rá, akkor majd egyszer elmondhatom.

Erőtlenül bólintok, de igazából fogalmam sincs, akarom-e tudni ezt az undorító, és sötét titkot az életének ezen szakaszáról. De igazából minden apró kis részlet, érdekel, milyen lehet egy mocskos, tiltott életet élni, milyen az az életmód, amit ő folytat.

-Ugye nem fogsz bántani? - kérdezem az ajkamba harapva.

Halványan elmosolyodik, arca gyengédséget sugároz rám, amitől én is fokozatosan nyugszom le.

-Soha nem foglak bántani.

Chapter 4: Sebesség

Kissé feszélyezve érzem magam Zayn autójában, ahogy egy ismeretlen hely felé haladunk. A fejemet az ablaküvegnek döntöm, és érdeklődve pillantgatok körbe a kihalt, sötét út mellett. Elsuhanó fákat látok, és néha egy házat. Errefelé még sohasem jártam, és fogalmam sincs, merre lehetünk. Ujjaimat piszkálom zavaromban, társaságunkra idegtépő csend települt. Olyannyira idegtépő, hogy már szinte kínoz, felőröl, hogy nem tudok semmit sem szólni. Csak üldögélünk egymás mellett, kínos hallgatásban.

-Nyugodtan megszólalhatsz, nem támadok rád - elcsépelt, gusztustalan humorától undor települ arcomra, és kínosan felhorkanok.

-Tudod, elég rossz érzés itt ülni úgy, hogy tudom, bármelyik pillanatban megtámadhatnál - próbálom a szavakat gúnyos hanglejtéssel mondani, de hangomra rátelepül a félelem, és felemészti az összes magabiztosságom.

-Ne aggódj - kezét a combomhoz vezeti, bőröm szabad számára, hiszen a leheletnyi rövidnadrág alig takar valamit combomból. - Arra lesz időnk otthon is, hogy szórakozzunk egyet.

Kezét elteszem a combomról, mire ő egy aprót kuncog. Egész testemet elborítja az undor, és messzebb csúszok tőle. Tudom, hogy ma este nem fogom tudni őt megállítani abban, hogy lefeküdjön velem. Félek, az egész testem remeg, ahogy agyamba beférkőzik a kép, ahogy lábaimat szétfeszíti, és belém hatol. Megborzongok, csupán az elképzelt illúzióra, és igyekszek valami boldogabb dologra gondolni. Azonban ez elég nehéz feladat számomra - tekintve, hogy az életemben semmilyen pozitív dolog sem történt az elmúlt időszakban.

-Felejthetetlen éjszakád lesz - mondja vágyakozva, kezét újra a combomra helyezi.

-Azt meghiszem - szűröm ki a fogaim között a szavakat. Keze feljebb indul a combomon, ujjai végigperzselik hideg bőröm minden részét. Ujjait gyorsan csúsztatja be az apró anyag alá, egyenesen a bugyimig. Nem tudom visszafogni az apró sóhajt, ami kiszökik az ajkaim közül, ahogy ujjait a bugyim alá csúsztatja.

-Nem is vagy még nedves - mondja huncutan, egy apró mosollyal az ajkain. Lehunyom a szemem, az élvezet egy apró szikrája felcsap bennem, ahogy ujjaival elkezd dörzsölni. Aprót felnyögök, és mozdítom a  kezemet, hogy kivegyem kíváncsi ujjait fehérneműmből. - De hosszú még az este, bármi megtörténhet.

Ujjait kicsúsztatja a bugyimból, majd lassan, érzékien végigvezeti a combomon. A fogaim között szívom be a levegőmet, és igyekszem magamban letagadni az apró nedvességet, ami bennem keletkezett Zayn érintésére.

-Hogy érted? - kérdezem lassan, fejemet lustán felé fordítom.

-Lehet, hogy egy igazi vadmacska vagy az ágyban - aprót felnevet, kezeit leveszi a kormányról. Éjbarna hajába túr, az autó pedig magától működik. Fejét lassan felém fordítja, arcom láttán elneveti magát, és újra megragadja a kormányt.

-Bírom az olyan lányokat, akik irányítanak engem - fejét felém fordítja, égetően néz végig a testem minden pontján. - Akik többször elégítenek ki, mint egyszer.

-Undorító vagy - az őszinte beszéd valószínűleg nem belőlem bukott ki, lehetetlen, hogy lenne annyi bátorságom, hogy Zayn szemébe mondjam, hogy undorító. Arcom undorba torzul, fejemet inkább elfordítom tőle. Még egy fiút sem pofoztam meg amiatt, hogy provokált engem, de nála már nagyon érik egy.

-Ezt majd azután mond, miután dugtunk egy jót, édes - szinte már nevetve mondja ki az undorító szavakat, nekem pedig a szívverésem is gyorsul a szavaitól. Testemben nő a félelem, és előre rettegek a ma éjszakától.

-Nem akarok lefeküdni veled - szinte hangtalanul formálom a szavakat, fejemet felé fordítom.

Tekintetét felém kapja, ajkain egy játékos mosoly formálódott, szemei csillognak.

-Kár, hogy itt még én szabom a szabályokat, kislány - rekedtes hangja még több félelmet rejt magában, mint egy normál embernél.

-Milyen szabályokat? - suttogom elhalóan, érzem, hogy arcom elfehéredik.

-Például, hogy akkor duglak meg, amikor én akarlak, nem pedig akkor, hogyha te akarod - hangja éles, érzem a nyers fenyegetést minden kimondott szava után. Testemben borzongást érzek, szívem - ha lehetséges -, még gyorsabban ver.

-Bántani is fogsz? - hangom meg-megremeg, de igyekszek tartani magam, és nem összeroppanni.

-Ezt már megbeszéltük - az összes figyelme újra az útra összpontosul. Tekintetem rajta tartom, tökéletes profilján, az emberen, aki ilyen sötét és undorító jelenben él. Én tudom, hogy ő nem ilyen ember valójában, nem ilyen agresszív, nem ilyen arrogánsan bunkó. Ilyen gyönyörű férfi nem lehet emberkínzó, emberrabló. Sötét jelene összekapcsolódott az enyémmel, abban a pillanatban, ahogy kiszemelt magának. 

-Miért pont én? - a kérdés kibukott belőlem, a kérdés, amit nem akartam soha megkérdezni tőle. Szemöldöke felszaladt, száját kissé szétnyitotta. Megzavarta hirtelen jött kíváncsiságom, és remélem, hogy ezért nem kapok még keserűbb sorsot.

-Mi? - kérdez vissza, észrevehetően próbálja burkolni hangjában a zavarodottságot.

-Miért pont velem csinálsz ilyen dolgokat? - a szavak hangtalanul hagyják el az ajkaimat, szemeimet nem tudom levenni róla. Csak nézem a karján kidülledő izmokat, ahogy fogja fél kézzel a kormányt. 

Zavart hallgatásba burkolózik, tekintetével élesen az útra összpontosít, ezzel sikerül neki engem teljesen összezavarni. Erősebben markolja a kormányt, az autó pedig gyorsul alattam. Hiába egy kihalt úton haladunk, testemben fellobban a félelem lángja. Ajkaim kiszáradnak, szemeimet ijedten kapom az út felé. Minden gyorsabban halad mellettünk, a fák, a házak, szinte nem is látom őket.

-Lassíts! - figyelmeztetem remegő hangon, egész testem remeg az ijedtségtől.

-Nem kérdezel több ilyet - morogja, és még jobban gyorsít. Az ajkamba harapok, kezeimmel tehetetlenül markolom az ülést, és a szemeimet is mélyen behunyom. Sohasem élveztem a sebességet, de egy ilyen undok férfi mellett még rémisztőbb.

-Szóval azt akarod, hogy gyorsítsak? - kérdezi, érzem hangjában a magabiztosságot, és ez megijeszt. Az autó gyorsabban mozog alattam, nekem pedig a gyomrom apróvá zsugorodik.

-Nincs több ilyen kérdés - szűröm ki a fogaim között. - Csak lassíts.

Az autó fokozatosan lassul alattam, a szemeimet pislogva nyitom ki, ahogy fokozatosan lassít.

-Látod kislány, mindent elérek, amit akarok - önelégült vigyor ül ki a képére, ahogy felém fordítja a fejét.

-Mit akarsz ezzel mondani? - zavarodottan kérdezek vissza, ujjaimmal elengedem a puha ülést, amit eddig tehetetlenségemben markoltam.

-El fogom érni, hogy felizgulj rám - mosolya nő, ahogy látja rajtam a nyers undort iránta. - És tudod mi lesz benne a legjobb?

Az autót teljesen lefékezi, és leparkol valahol az út mellett.  Mikor a motor leállt, egész testével felém fordul, és lassan közelít testem felé. A szívem hevesen ver a hirtelen közelsége miatt, és hátrébb csúszom az ülésen, hogy növeljem a távolságot kettőnk között.

-Hogy ezt egyetlen ujjal fogom elérni - ajkai pimasz mosolyt formálnak, és teljesen közel ér hozzám. Testeink egymáshoz érnek, és jóleső sóhajt hagyja el a szám, ahogy kemény mellkasa az enyémhez ér. Egy erős csókot helyez az ajkaimra, hátam az ablaknak dől. Kezeit az ablakra teszi, és még közelebb csúszik hozzám. Férfias illata kábító, ahogy mélyen beszippantom az orromba. Kezeimnek nem tudok parancsolni, ösztönként kúsznak fel Zayn tarkójához, ujjaimmal megmarkolom a haját, és közelebb húzom magamhoz.

Mit művelek?

Az agyamba beugrik hirtelen minden kép, elmém kitisztul, orromból kiszáll bódító illata. Elpirulva tolom el magamtól, amire válasza egy elfojtott nyögés.

-Engedj - súgom halkan, fejemet lehajtom. Szégyenlem magam, amiért kívántam a csókját, tudom, hogy hülyeség volt. Ezt biztos mindig vissza fogom tőle kapni.

-Nehogy azt hidd, hogy olyan gyorsan meg fogsz tőlem szabadulni - morogja, és elhúzódik tőlem. Kiszáll az autóból, én addig összerendezem a táskám, és megvárom, amíg kinyitja nekem az ajtót. Esetlenül kiszállok a járműből, Zayn fél karjával azonnal átöleli a derekamat, és magához húz.

-Ez lesz az az este, amit soha nem fogsz elfelejteni - fülembe egy futó puszit ad, és sietve a ház felé húz.

_________________

A hibákért előre is bocsánat, holnap kijavítom ! xx