Chapter 7: Sóvárgás (+16)

Hi, babies! Meg is hoztam az új részt, kicsit (ehm) megkésve, vagy inkább nagyon megkésve. Nem tudom, észrevettétek-e már, de ha nem, akkor én észrevettem, hogy csökkent az érdeklődés a blog iránt (nem mintha eddig nagyon nagy lett volna..) és ez engem eléggé elkeserített. :( Mert ez úgy jött le, hogy nem jó, amit csinálok, vagy amit ide hozok. És ez nagyon rossz érzés, és már panaszkodtam magamban egy sort, hogy nem jó. És, ez..mindegy :'c. Ezért, amiért konkrétan belehülyülök abba, hogy bebeszélem magamnak, hogy nem jó,a  részek max. hetente fognak érkezni, hiszen az a kezdeti lelkesedésem kezd lelohadni, és már kevésbé van kedvem foglalkozni vele :(. Természetesen végig fogom írni, csak azért..na, mindegy :'c. 
Azért jó olvasást, ha van még ember, aki kíváncsi erre a... khm, blogra.



Bonnie Larsson:



A hazafelé út csendben telik, leszámítva néhány apró sóhajt, ami kibukik ajkaim közül, mikor Zayn végigsimít a combomon ujjaival. Jéghideg ujjai kínzóan simítják végig fedetlen bőrömet, ezzel libabőrt keltve egész testemben. Félek a ma estétől, de izgatott is vagyok, és bármennyire képzelem azt, és próbálom bemesélni magamnak, hogy Zayn bántani fog, valami belül azt súgja, hogy nincsenek ilyen szándékai velem. Csupán egy jó éjszakát akar magának, és biztos vagyok benne, hogy figyelni fog arra is, hogy én is jól érezzem magam. Ennek tudatára izgalmam nő, és tehetetlenül mocorgok a biztonsági övem szoros fogásában. Elégedett mosoly görbül ajkain, ahogy elnézi kínlódásom, és biztos vagyok benne, hogy érzi a libabőrt a bőrömön. Két sóhaj között erőt veszek magamon, és ujjit elveszem a combomról. Nem akarom, hogy az érintése ilyen reakciót idézzen elő testemben, nem akarok érintésére jól reagálni. Mert tudom, hogy ezek magabiztossá teszik őt, és ha magabiztosabb, akkor önelégültebb, és bunkóbb. Az az énje az, amit nagyon nem szeretek, és bár még nem tapasztaltam meg a gyengébb énjét, biztos vagyok benne, hogy sokkal elviselhetőbb akkor.

-Imádom érezni, hogy így reagálsz az érintésemre - nyögése elfojtott, tele van vággyal, amit csakis én idéztem elő benne. Talán a mocorgásom, a sóvárgásom, a reakcióm még jobban felizgatta. Félek, hogy kielégülése miatt elveszíti majd a kontrollt, és hogy nem fogja tudni tartani magát, hogy nem egy bábu fekszik alatta.

-Pedig csupán ez még csak az ujjam, ráadásul nincs is benned még - hamisan felnevet, nekem felfordul a gyomrom is attól a halvány nevetéstől. Ujjait még egyszer végighúzza forró bőrömön, majd kezét a kormányra helyezi. Igyekszek kontrollálni magam, hogy ne fordítsam jobbra  a fejem, és ne nézzek rá. Biztosan látni lehet izmait, ahogy kezeit a kormányon tartja. Biztosan összehúzza a szemöldökét. Biztosan megnyalja az alsó ajkát, és beleharap alsó ajkának belsejébe.

-Hozzám megyünk, remélem megfelel - fejét felé fordítja, én pedig az ablak felé nézek. Nem szeretnék a feketén csillogó szempárba nézni, ráadásul hallom hangjában a vágyat, ami - biztos vagyok benne - nem lesz rám jó hatással. Egy fájdalmas éjszaka elé nézek, és erre a tudatra megborzongok, és összehúzom magam a biztonságot jelentő öv alatt. - Elég nagy az ágyam, emiatt nem kell aggódnod - teszi hozzá pimaszul, kezét újra a combomon tartva. Ahogy hideg tenyere forró bőrömhöz ér, testemen újra végigfut egy erőteljes libabőr, szinte beleborzongok az érintésébe.

Nyöszörögve húzom el combomat kíváncsi ujjai alól, testemmel teljesen az ablaknak fordulok. Hallom, hogy légzése hevesebb lesz, ahogy makacs testemre pillant. Nem szeretnék olyan lány lenni, aki egy érintése után a szolgája lesz, és megenged neki mindent. De a testem mintha külön működne tőlem, nem tudom visszatartani a remegést, a heves szívverést, és a libabőrt, amikor megérint engem.

-Inkább az miatt aggódok, hogy fájdalmat fogsz okozni - mondom egy enyhe éllel a hangomban. Testemet még jobban összehúzom a biztonsági övem alatt, és tekintetem élesen a mellettünk elsuhanó tájon tartom. Combomat megszorítja a bőrömön pihenő kezével, mire elfojtottan felsóhajtok. Ahogy ujjai a bőrömbe vésődnek, testemen végigfut egy szúró érzés, ami meglepően kellemetlen.

-Nem foglak megdugni - szűri a fogai között, ujjai még mindig szorítják fedetlen bőrömet.

-Akkor? - meglepetten kérdezem, és fejemet felé fordítom. Illúzióm bebizonyosodott; ajkát mélyen beharapja, a kezén az izmok láthatóvá válnak, ahogy jobb kezével a kormányt szorítja. A szívverésem heves lesz, ahogy előbb kimondott szavai lassan végigpörögnek agyamon; Nem foglak megdugni. Ha nem az erőszak a terve velem ma estére, akkor mit tervez?

-Egy napja ismerlek, nem foglak megdugni egy nap ismeretség után - nevet fel, enyhén kínosan. Érzem kínos auráját, ami kezd átterjedni rám is, ezért számat rágcsálva érdeklődően felé fordulok. Tekintetem tökéletes lényén tartom, a férfin, akinek sötét jelen teljesen megbabonázott, és magával ragadott. Az a vonzó sötét oldal, amiért minden lány meghal.

-Elmeséled, hogy azokat a lányokat miért erőszakoltad meg?

A kérdés kibukik ajkaim közül, bármennyire is próbálom visszatartani. Félek, hogy nem fog semmi, ehhez kapcsolódó információt közölni velem, hiszen még alig ismerjük egymást, és biztos vagyok benne, hogy nem azért rabolt el, hogy tökéletes életünk legyen, együtt. Biztos, hogy tervei vannak velem, s ezekbe inkább bele sem merek gondolni.

Zayn a levegőt hevesen kezdi venni, keze azonnal összerándul a kormányon, combomon tartott tenyerét elveszi bőrömről, hogy éjbarna hajába túrjon. A gyomrom összezsugorodik, ahogy hosszú ujjai gyakorlottan, és lassan végigsimítanak a szinte fekete tincsek között. Ez a látvány túl sok, nem érezhetek ilyet a gyomromban, hiszen félnem kellene tőle.

-Ez..egészen hosszú történet.. - zavartan dadogja, ujjai egy pillanatra megállnak a hajában, és látom, hogy szemeit mélyen behunyja. Szinte érzem, hogy kínosan érzi magát, így az ajkamba harapva fordulok újra az ablak felé. Hülye voltam, mert felhoztam ezt a témát, be kellett volna fognom a számat, és nem kérdezni tőle ilyet.

-Sajnálom - lehelem halkan.

Nem válaszol semmit, így már én is kínosan, s tépelődve érzem magam. Tépelődő csend települ társaságunkra, olyan szinten, hogy már idegesítő.  Nem szól semmit, csak ideges sóhajokkal vezet előre. Adrenalinszintem növekszik, ahogy érzem, hogy egyre inkább közelebb kerülünk házához. Bele sem merek gondolni, mik fognak ott történni rövid időn belül.

Zayn Malik:

Sohasem gondoltam volna, hogy valaha is titkolóznom kell egy lány előtt a múltamról. Nekem a lányok sohasem olyan emberek voltak, akikkel meg kellett volna osztanom a bizalmas dolgaimat. Nem kellettek nekem másra, mint egy éjszakára - vagy éppen többre, ha annyira jó volt, hogy nem akartam tőle szabadulni. Nem beszéltem velük, csak hazavittem őket, megdugtam, és hagytam őket kilépni az életemből. Fogalmam sincs, hány lánnyal csinálhattam már meg ezeket, de még sohasem szégyelltem magam ez miatt. Miért kellett volna? Mindenem megvolt akkoriban, a nők pedig csak fokozták az örömérzetemet, amit az alkohol adott. Segítettek, hogyan érezzem magam kibaszott jól, és nekem csak ez számított. Aki jó volt az ágyban, elfoglalt helyet kapott nálam. Akkoriban a lányok bármit megtettek volna, hogy én dugjam meg őket. És ekkor jött be a képbe Bonnie.

-Sajnálom - lehelte halkan, és fél szememmel látom, hogy az ablak felé fordul.

Annyira kibaszottul ártatlan. Ahogy apró teste összegörnyed az öv alatt, ahogy fejét az ablaküvegnek támasztja, az valami cseszettül édes. Annyi sok mocskos dolgot tudnék vele csinálni, akár ebben az autóban. Már attól a gondolattól, ahogy alattam fekszik, és a nevemet nyöszörgi, keményebb leszek, de muszáj visszafognom magam. Tudom, hogy az megijesztené őt, ha csak nekiesnék, és kegyetlenül megdöngetném - pedig szívem szerint ezt csinálnám, most rögtön, itt, az autómban.

-Nem akartam az életednek olyan részét felbolygatni, amiről tudom, hogy nem volt kellemes - magyarázza suttogva, a szavak szinte hangtalanul hagyják el tökéletes ajkait. Érzem parfümjének illatát, és kontrollálnom kell magam, hogy ne nézzek feszülős felsőjének mellrészéhez.

-Nem gond - mondom lágyan, bal kezemet ismét combjára teszem. Bőre puha, és forró, és érzem a libabőrt, ami érintésemre keletkezett testében.

-De, én tudom, hogy gond, és sajnálom, tényleg.. - hangja elhaló, érzem a rettegést, és a félelmet a hangjában, ahogy formálja a szavakat.

-Nem kell sajnálnod azt, amit nem is tettél meg - tekintetem egy pillanatra elszakítom az útról, csak hogy tökéletes profiljára nézhessek. Nem tudom agyamból kiverni a gondolatot, hogy nem azért kértem őt, hogy belé szeressek. Sokkal másabb, sokkal komolyabb terveim vannak vele.

Erre már nem válaszol, helyette egy akadozott sóhajjal vési bele tekintetét a mellettünk futó tájba. Olyan ártatlan, annyira kiszolgáltatott, és annyira fél tőlem.

***

Bonnie Larsson:

Remegve tartom kezembe a forró bögrét, amiben már régen kihűlt tea van. Minden nyugodt körülöttem, csak a víz zuhogását hallom fentről. Minden romantikus regényben elérkezik egy pillanat, amikor a lány, nézelődve pillantgat ki az ablakon, egy forró bögre teával a kezeiben, s a fiú, aki elkábította az érzelmeit, gyors futással lehalad a lépcsőn. A lány mosolyogva megfordul, a fiú elégedett, halvány mosollyal az ajkain nyugtázza a lány reagálását megjelenésére. A lány odafut hozzá, szerelmesen a nyaka köré kulcsolja a kezeit, és  szorosan megöleli. Érzi a fiú szorító, biztonságos védelmét háta körül, ahogy ölelésük elmélyül, sokkal érzelmesebb lesz. Sóhajtok egy elképzelt illúzióra, és inkább igyekszem gondolataimat visszaterelni a reálisabb útra. Félek. Hiába mondta, hogy nem fog bántani, s akármennyire is tudom, hogy nem fog fájdalmat okozni nekem, valamiért mégis ott motoszkál bennem a félelem. Szerintem ez bármelyik lánynál így lenne, ha most más állna itt.

Megugrom, ahogy hallom az ajtót nyitódni fentről. Ez csak egyet jelenthet, egyet, ami nekem nem jó. Lassan a pulthoz sétálok, hogy lerakjam a bögrémet, s közbe azon vagyok, hogy minél jobban sajnáltassam magam. Lábaim nehezen vezetnek a pulthoz, miközben szakadozott sóhajok hagyják el a számat. Testemet fáradtnak érzem, ahogy a pult felé csoszogok.

-Bonnie! - egy erős férfi hangot hallok, ahogy a nevemet szólítja. Szívverésem magasra ugrik, már csupán attól az érdes hanglejtéstől, amivel rendelkezik.

-Itt vagyok - erőtlen hangon kiabálom vissza, és mélyen az ajkamba harapok. Sóhajtva nézek végig öltözékemen. Zayn egyik szabadidőjét viselem, ugyanazzal a felsővel, amiben a buliban is voltam. Kicsit jobban érzem magam kényelmes viseletemben, mint abban a leheletnyi rövidnadrágban, és talán valahol az önbizalmam is előkerült.

-Mindenhol kere.. - jön be a szobába, hangjában apró idegességet fedezek fel. Sóhajtok még egyet, mielőtt egy halvány mosollyal az ajkaimon megfordulok, így vele szembe kerülök. Tekintetemmel alaposan végigmérem őt, egyetlen részletet sem hagyok ki tökéletes lényéből.

-Mindvégig itt voltam - súgom elhalóan, kezeimet összefonom mellkasom előtt. Szinte látom magam előtt Zayn égető szemeit, amik megtalálták a mellemet. Érzem, hogy közelebb sétál hozzám, s érzem tusfürdőjének illatát, ami kábító.

-Azt hittem, már elmentél vagy valami.. - mormolta halkan, és teljesen közelebb ért hozzám. Félmeztelen felsőteste a melleimnek nyomódik, mire mindkettőnk száját egy hangos sóhaj hagyja el. Fegyelmeznem kell magam, félek, hogy túlzott érzelemkimutatásom önelégültté, és arrogánssá teszi őt. Egy pillanatra behunyja a szemét, így nekem van időm minden gond nélkül végignézné tökéletes, férfias arcát, amit a tipikus borosta fed. Tekintetem még vizes hajára téved, ami rendezetlenül áll a fején, apró vízcseppek esnek a padlóra haja miatt. Annyira jó érzés lenne, ha végigsimíthatnék ujjaimmal fürtjei között.. Szemeit kinyitja, ijedt szemeim találkoznak átható, szikrázó szempárával. Megijedek a feketeség látványától, de izgatottabb is leszek. Közelebb tol a pult felé, én pedig készség nélkül engedelmeskedem neki. Derekam a kemény pultnak ütközik, Zayn, kihasználva pillanatnyi zavaromat, közelebb jön hozzám, testeinket teljesen egymáshoz préseli. Apró nyöszörgés hagyja el a száját, ahogy ujjaimmal sötét tincsei közé túrok, ajkaival közelít az enyéim felé. Megcsap férfias illata, ezért én is elkezdek bátortalanul közeledni felé. Leheletünk összekapcsolódik, majd ajkait sürgetően az enyéimre nyomja. Nyelve akadálytalanul találja meg az enyémet, és érzéki táncra hívja. Testemben, mintha tűzijáték robbant volna, gyomrom összezsugorodik az érzés következtében. Ujjaim erősebben markolják tincseit, mire a számba nyöszörög. Annyira felizgat, ahogy férfias morgások hagyják el ajkait, ráadásul miattam. Testével még közelebb lép hozzám, megérzem csípőmnek nyomódó keménységét. A szájába sóhajtok, egy pillanatra elszakadva a csókból. Kényszerít, hogy ugorjak fel a pultra, én pedig, teljesen megbabonázva csókjától, azonnal így teszek, ő csípőmnél fogva segít nekem a felugrásban. Ajkait gyorsan az enyéimre nyomja, szinte levegővételnyi időt sem adva. Ujjaival a felsőm szélénél kezd el babrálni, mire szintén a csókba sóhajtok. Az az érzés, amit kivált belőlem, semmihez sem hasonlítható, rabszolgájává tesz minden érintésével.

-Annyira megdöngetnélek itt, ezen a pulton.. - morogja a számba, kezével durván a fenekemhez nyúl. Előrébb úz magához, így csípőm ismét találkozik merevedésével.  Fejem hátracsuklik az új, kellemes érzésre, testemben végigfut egy kellemes érzés, és érzem a nedvességet, ami keletkezett bennem.

-Biztos nedves vagy már - elhajol tőlem, így tekintetem találkozik szikrázó szempárával, és az önelégült mosollyal az arcán. Tudtam, hogy ez lesz, ha kimutatom, mennyire tetszik, amit kivált belőlem. - Pedig hozzád sem nyúltam.

Számat egy lüktető nyöszörgés hagyja el arra a gondolatra, milyen érzés lenne, ha ujjai bennem lennének. Tudom, hogy reakcióm magabiztossá teszi, de elmémet elkábította az érzés, ami semmihez sem fogható. Nem tudok gondolkodni, nem tudom, mi a helyes, s mi a helytelen.

-Azt akarod, hogy benned legyek, Bonnie? - súgja lassan, izgató hangon. Számat elhagyja egy lüktető nyögés, ahogy ujjaival a nadrágon keresztül kezd dörzsölni. Kezeimmel erősebben fogom a haját, mire hallom őt nyöszörögni. Az érzés túl sok, pedig még nem is csinált semmit. Már csupán beszéde, társulva azzal az izgató hanglejtéssel, feltüzelő, és semmihez sem fogható érzelmeket hoz ki belőlem.

-Ide érzem a nedvességed, édes - vigyorodik el, ujjait elveszi a nadrágomról. Kezeit újra derekamhoz helyezi, és újra közelebb tol magához. Csípőm újra találkozik merevedésével, mire elfojtottan felnyögünk. Gyorsan kezdi mozgatni, fokozva ezzel az örömérzetemet, ami kezd kiteljesülni, szívem hevesebben ver, számból kontrollálatlanul buknak ki hangosabbnál hangosabb nyögések.

Egy akadozott csókot nyom az ajkaimra, én pedig abban a pillanatban megfeszülök, testemet elöntik az érzések. Fejem hátrabukik, mellkasomat előrenyomom, és egy hangos, lüktető nyögés hagyja el a számat, ami az egész házban visszahangzik. Hallom Zayn elfojtott nyögését, és érzem, hogy ő is megfeszül velem együtt. Egyszerre érünk fel a csúcsra, majd fáradtan tol még párat. Nehezen kinyitom a szemeimet, mikor már csillapodni kezd az érzés, látom, hogy verejtékcseppek sorakoznak homlokán, szemét mélyen behunyja, amíg átéli az orgazmusát.

Szívem még mindig hevesen ver, orcám biztos kipirult aktusunk miatt, de nem bánom. Testem még mindig ragaszkodik ahhoz az érzéshez, amit kiváltott belőlem, megfeszülök, ahogy megpuhult férfiasságát még egyszer nekem nyomja.

Egy futó csókot nyom az ajkaimra, majd elhúzódik. Fejemet szégyenlősen lehajtom, ahogy elhajol tőlem, és sietve kimegy a szobából.

Ebben az egészben nem az volt a legrosszabb, hogy együtt voltunk. Az volt a legrosszabb, hogy érzelmeket váltott ki belőlem. 

3 megjegyzés:

  1. szóhoz sem jutok... ez egyszerűen FANTASZTIKUS LETT!!!!!!!! imádtam!!!!!! :***

    VálaszTörlés
  2. áááááááááá imáááááádtam, húúúúúúú nagyon jó leeeettt!!! *-* :D Csak így tovább, csajszi ;) :*

    VálaszTörlés
  3. I-M-Á-D-O-M!!!!
    Siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés