Chapter 4: Sebesség

Kissé feszélyezve érzem magam Zayn autójában, ahogy egy ismeretlen hely felé haladunk. A fejemet az ablaküvegnek döntöm, és érdeklődve pillantgatok körbe a kihalt, sötét út mellett. Elsuhanó fákat látok, és néha egy házat. Errefelé még sohasem jártam, és fogalmam sincs, merre lehetünk. Ujjaimat piszkálom zavaromban, társaságunkra idegtépő csend települt. Olyannyira idegtépő, hogy már szinte kínoz, felőröl, hogy nem tudok semmit sem szólni. Csak üldögélünk egymás mellett, kínos hallgatásban.

-Nyugodtan megszólalhatsz, nem támadok rád - elcsépelt, gusztustalan humorától undor települ arcomra, és kínosan felhorkanok.

-Tudod, elég rossz érzés itt ülni úgy, hogy tudom, bármelyik pillanatban megtámadhatnál - próbálom a szavakat gúnyos hanglejtéssel mondani, de hangomra rátelepül a félelem, és felemészti az összes magabiztosságom.

-Ne aggódj - kezét a combomhoz vezeti, bőröm szabad számára, hiszen a leheletnyi rövidnadrág alig takar valamit combomból. - Arra lesz időnk otthon is, hogy szórakozzunk egyet.

Kezét elteszem a combomról, mire ő egy aprót kuncog. Egész testemet elborítja az undor, és messzebb csúszok tőle. Tudom, hogy ma este nem fogom tudni őt megállítani abban, hogy lefeküdjön velem. Félek, az egész testem remeg, ahogy agyamba beférkőzik a kép, ahogy lábaimat szétfeszíti, és belém hatol. Megborzongok, csupán az elképzelt illúzióra, és igyekszek valami boldogabb dologra gondolni. Azonban ez elég nehéz feladat számomra - tekintve, hogy az életemben semmilyen pozitív dolog sem történt az elmúlt időszakban.

-Felejthetetlen éjszakád lesz - mondja vágyakozva, kezét újra a combomra helyezi.

-Azt meghiszem - szűröm ki a fogaim között a szavakat. Keze feljebb indul a combomon, ujjai végigperzselik hideg bőröm minden részét. Ujjait gyorsan csúsztatja be az apró anyag alá, egyenesen a bugyimig. Nem tudom visszafogni az apró sóhajt, ami kiszökik az ajkaim közül, ahogy ujjait a bugyim alá csúsztatja.

-Nem is vagy még nedves - mondja huncutan, egy apró mosollyal az ajkain. Lehunyom a szemem, az élvezet egy apró szikrája felcsap bennem, ahogy ujjaival elkezd dörzsölni. Aprót felnyögök, és mozdítom a  kezemet, hogy kivegyem kíváncsi ujjait fehérneműmből. - De hosszú még az este, bármi megtörténhet.

Ujjait kicsúsztatja a bugyimból, majd lassan, érzékien végigvezeti a combomon. A fogaim között szívom be a levegőmet, és igyekszem magamban letagadni az apró nedvességet, ami bennem keletkezett Zayn érintésére.

-Hogy érted? - kérdezem lassan, fejemet lustán felé fordítom.

-Lehet, hogy egy igazi vadmacska vagy az ágyban - aprót felnevet, kezeit leveszi a kormányról. Éjbarna hajába túr, az autó pedig magától működik. Fejét lassan felém fordítja, arcom láttán elneveti magát, és újra megragadja a kormányt.

-Bírom az olyan lányokat, akik irányítanak engem - fejét felém fordítja, égetően néz végig a testem minden pontján. - Akik többször elégítenek ki, mint egyszer.

-Undorító vagy - az őszinte beszéd valószínűleg nem belőlem bukott ki, lehetetlen, hogy lenne annyi bátorságom, hogy Zayn szemébe mondjam, hogy undorító. Arcom undorba torzul, fejemet inkább elfordítom tőle. Még egy fiút sem pofoztam meg amiatt, hogy provokált engem, de nála már nagyon érik egy.

-Ezt majd azután mond, miután dugtunk egy jót, édes - szinte már nevetve mondja ki az undorító szavakat, nekem pedig a szívverésem is gyorsul a szavaitól. Testemben nő a félelem, és előre rettegek a ma éjszakától.

-Nem akarok lefeküdni veled - szinte hangtalanul formálom a szavakat, fejemet felé fordítom.

Tekintetét felém kapja, ajkain egy játékos mosoly formálódott, szemei csillognak.

-Kár, hogy itt még én szabom a szabályokat, kislány - rekedtes hangja még több félelmet rejt magában, mint egy normál embernél.

-Milyen szabályokat? - suttogom elhalóan, érzem, hogy arcom elfehéredik.

-Például, hogy akkor duglak meg, amikor én akarlak, nem pedig akkor, hogyha te akarod - hangja éles, érzem a nyers fenyegetést minden kimondott szava után. Testemben borzongást érzek, szívem - ha lehetséges -, még gyorsabban ver.

-Bántani is fogsz? - hangom meg-megremeg, de igyekszek tartani magam, és nem összeroppanni.

-Ezt már megbeszéltük - az összes figyelme újra az útra összpontosul. Tekintetem rajta tartom, tökéletes profilján, az emberen, aki ilyen sötét és undorító jelenben él. Én tudom, hogy ő nem ilyen ember valójában, nem ilyen agresszív, nem ilyen arrogánsan bunkó. Ilyen gyönyörű férfi nem lehet emberkínzó, emberrabló. Sötét jelene összekapcsolódott az enyémmel, abban a pillanatban, ahogy kiszemelt magának. 

-Miért pont én? - a kérdés kibukott belőlem, a kérdés, amit nem akartam soha megkérdezni tőle. Szemöldöke felszaladt, száját kissé szétnyitotta. Megzavarta hirtelen jött kíváncsiságom, és remélem, hogy ezért nem kapok még keserűbb sorsot.

-Mi? - kérdez vissza, észrevehetően próbálja burkolni hangjában a zavarodottságot.

-Miért pont velem csinálsz ilyen dolgokat? - a szavak hangtalanul hagyják el az ajkaimat, szemeimet nem tudom levenni róla. Csak nézem a karján kidülledő izmokat, ahogy fogja fél kézzel a kormányt. 

Zavart hallgatásba burkolózik, tekintetével élesen az útra összpontosít, ezzel sikerül neki engem teljesen összezavarni. Erősebben markolja a kormányt, az autó pedig gyorsul alattam. Hiába egy kihalt úton haladunk, testemben fellobban a félelem lángja. Ajkaim kiszáradnak, szemeimet ijedten kapom az út felé. Minden gyorsabban halad mellettünk, a fák, a házak, szinte nem is látom őket.

-Lassíts! - figyelmeztetem remegő hangon, egész testem remeg az ijedtségtől.

-Nem kérdezel több ilyet - morogja, és még jobban gyorsít. Az ajkamba harapok, kezeimmel tehetetlenül markolom az ülést, és a szemeimet is mélyen behunyom. Sohasem élveztem a sebességet, de egy ilyen undok férfi mellett még rémisztőbb.

-Szóval azt akarod, hogy gyorsítsak? - kérdezi, érzem hangjában a magabiztosságot, és ez megijeszt. Az autó gyorsabban mozog alattam, nekem pedig a gyomrom apróvá zsugorodik.

-Nincs több ilyen kérdés - szűröm ki a fogaim között. - Csak lassíts.

Az autó fokozatosan lassul alattam, a szemeimet pislogva nyitom ki, ahogy fokozatosan lassít.

-Látod kislány, mindent elérek, amit akarok - önelégült vigyor ül ki a képére, ahogy felém fordítja a fejét.

-Mit akarsz ezzel mondani? - zavarodottan kérdezek vissza, ujjaimmal elengedem a puha ülést, amit eddig tehetetlenségemben markoltam.

-El fogom érni, hogy felizgulj rám - mosolya nő, ahogy látja rajtam a nyers undort iránta. - És tudod mi lesz benne a legjobb?

Az autót teljesen lefékezi, és leparkol valahol az út mellett.  Mikor a motor leállt, egész testével felém fordul, és lassan közelít testem felé. A szívem hevesen ver a hirtelen közelsége miatt, és hátrébb csúszom az ülésen, hogy növeljem a távolságot kettőnk között.

-Hogy ezt egyetlen ujjal fogom elérni - ajkai pimasz mosolyt formálnak, és teljesen közel ér hozzám. Testeink egymáshoz érnek, és jóleső sóhajt hagyja el a szám, ahogy kemény mellkasa az enyémhez ér. Egy erős csókot helyez az ajkaimra, hátam az ablaknak dől. Kezeit az ablakra teszi, és még közelebb csúszik hozzám. Férfias illata kábító, ahogy mélyen beszippantom az orromba. Kezeimnek nem tudok parancsolni, ösztönként kúsznak fel Zayn tarkójához, ujjaimmal megmarkolom a haját, és közelebb húzom magamhoz.

Mit művelek?

Az agyamba beugrik hirtelen minden kép, elmém kitisztul, orromból kiszáll bódító illata. Elpirulva tolom el magamtól, amire válasza egy elfojtott nyögés.

-Engedj - súgom halkan, fejemet lehajtom. Szégyenlem magam, amiért kívántam a csókját, tudom, hogy hülyeség volt. Ezt biztos mindig vissza fogom tőle kapni.

-Nehogy azt hidd, hogy olyan gyorsan meg fogsz tőlem szabadulni - morogja, és elhúzódik tőlem. Kiszáll az autóból, én addig összerendezem a táskám, és megvárom, amíg kinyitja nekem az ajtót. Esetlenül kiszállok a járműből, Zayn fél karjával azonnal átöleli a derekamat, és magához húz.

-Ez lesz az az este, amit soha nem fogsz elfelejteni - fülembe egy futó puszit ad, és sietve a ház felé húz.

_________________

A hibákért előre is bocsánat, holnap kijavítom ! xx