Chapter 5: Korlátok nélkül

Sziasztok Kedves Olvasóim! :) El is készült az 5. fejezet, és hű..már 11 feliratkozónál járunk. Csodálatosak vagytok, ígérem, mindjárt válaszolok a kommentekre is, nagyon jól estek, nagyon cutiek vagytok! ^^ Megkapta a blog az első kritikáját is, amit Lexii írt, köszönöm szépen, nagyon jól esett, nagyon édes vagy! ^^ Valamint mindjárt kirakom a cseréket is, csak nagyon siettem, hogy végre írjak valamit. :)
U.I.: a helyesírási hibákért bocsánat, képes vagyok rá x
További szép estét, 

Eleanor Blue x

A buliban, ahová Zayn vezet engem, rengeteg ember lehet, mivel már a házon kívülről is lehet hallani az emberek röhögését. Önkéntelenül ugrik össze a gyomrom a gondolatra, hogy milyen mocskos dolgok fognak odabent történni órákon - vagy talán már perceken -, belül. Zayn fogása szorosabb lesz a derekam körül, míg én zavartan lépkedek mellette.

-Ne félj már - súgja oda nekem, hangja meglehetősen törődő zord viselkedéséhez képest. - Érzem, hogy remegsz.

Erőtlenül bólintok, és próbálom kontrollálni lépéseimet, hogy ne essek össze Zayn mellet. A lábaimból mintha fokozatosan szállna ki az erő, azt érzem, hogy perceken belül összeeshetek.

-Mitől félsz? - halkan kérdezi, derekamnál magával szembe fordít. Egy pillanatra megállunk, és érzem, hogy közelebb húz magához. Kicsit megnyugszom, ahogy csípőm nem találkozik a merevedésével. Nem nézek a szemébe, mellkasát bámulom, a v nyakú pólóját, ami egy nyakláncot rejt el. Fekete pólója tökéletesen kiemeli izmos mellkasát, én pedig az ajkamba harapva próbálok nem arra gondolni, mennyire jó érzés is lenne feküdni rajta.

-Attól, hogy bántani fogsz - súgom halkan, ujjaival az arcom puha bőrén siklik. Az ujjakkal, amik percek előtt még a bugyimban jártak. Megborzongok erre a tudatra, és érzek egy harmatnyi libabőrt végigfutni a testemen. Ujjaival egy pillanatra megáll az arcomnál, és állam alá vezeti őket. Kényszerít engem, hogy nézzek a szemébe, de erre egyszerűen képtelen vagyok. Annyi a letisztázatlan érzésem vele kapcsolatban, hogy képtelen vagyok vele szemkontaktust kialakítani.

-Bonnie - gyengéd hangja annyira ösztönösen jön belőle, hogy elgondolkodok azon, hogy biztos ugyanaz a Zayn áll-e előttem, mint akivel idáig utaztam. - Nem foglak bántani.

Fejemet halványan megrázom. Nem hiszek neki, biztos vagyok benne, hogy azok a szándékai velem, hogy megerőszakol, és örökké magához láncol. Ezzel a jelöléssel a kezemen már mindenkinek megmutatta, hogy az övé vagyok. Örökké. Hiszen ez nem olyan seb, ami pár év alatt lekopna rólam, ez már a bőrömbe vésődött, úgy, ahogy az ő élete az enyémbe.

-Meg fogsz erőszakolni, és nem fogok tudni tiltakozni ellene - közlöm vele a nyilvánvalót, hangom mintha erősebb lenne, mint amilyen állapotba vagyok.

-Nem hívják erőszakolásnak azt, ha mind a ketten akarják - hangja annyira nyers, annyira magabiztos, és ez rémisztő. Rémisztő, hogy ennyire magabiztos magában, és biztos vagyok benne, hogy nem én leszek az első ember, akivel lefeküdt már.

-Hány lányt erőszakoltál már meg? - pár centit hátralépek tőle, erőt veszek magamon, és a szemébe nézek. A sötét szempár csillog, ahogy tekintetét rajtam tartja, kivételesen nem a melleimen, hanem az arcomon. Szikrázó szemei egy pillanatra sem hagyják el az enyéimet, kitartóan nézi minden rezdülésemet.

-Egy párat - ajkát megnyalja, jobb szemöldökét felhúzza. Nem törődöm stílusa még ijesztőbb, társulva a veszélyes hanglejtéssel, és a hangjában lévő rekedtséggel. Ez így együtt egy veszélyes párost alkot, és ezek keresztezéséből született meg Zayn.

-Az mit takar? - érzem heves szívverésem, az ajkaim száradtabbak, mint valaha. Csak remélni tudom, hogy nem hallja zakatoló szívverésem, ahogy közelebb lép hozzám.

-Körülbelül 10-et - karomnál fogva magához húz, melleim kemény mellkasának ütköznek. Számból önkéntelenül kel ki egy sóhaj, és az ajkamba harapva próbálom visszafogni a kitörő nyöszörgéseket, ahogy kezét a farzsebembe csúsztatja, és erősen a fenekembe markol.

-10 lányt dugtál meg, teljesen érzelemmentesen? - a szavak akadozva buknak ki a számból, néha vegyülve egy apró nyöszörgéssel, ahogy Zayn ujjait az anyag alá vezeti. Ereje bénító, ha akarnék sem tudnék szabadulni erős fogásából. Csak nyöszörögve tűröm, ahogy jéghideg ujjai a fenekem forró bőrén járnak. Szemeimet behunyom, ahogy erősen belemarkol újra, és közelebb húz magához.

-Hidd el, azok a lányok bármit megtettek volna azért, hogy én dughassam meg őket - a hangjában tömény magabiztosság van, és ez még félelmetesebbé teszi őt a szememben. Tekintete engem figyel, a reakciómat. Arcomra kiül a félelem, és a rettegés párosából kialakult undor, és igyekszek kilépni erős fogásából. Kezeivel erősebben markolja a fenekemet, erősen tart magánál, nem enged elmozdulni.

-Hogy volt szíved hozzá? - lehelem, szemeimmel gyönyörű férfias arcán járva. Még mindig nem tudom felfogni; az ilyen emberek miért ilyen könyörtelenek?

-Ebben a világban nem a szíved irányít, édesem - könyörtelen hangjában nem tudja burkolni a leheletnyi agressziót. Megijeszt, ahogy a sötét szempárok még jobban feketék lesznek, ahogy fejét a vállamra hajtja, így fenekem csupasz számára. Kezeivel elhúzza az anyagot a bőrömről, nyöszörgök a hideg fuvallatra, ahogy a levegő forró bőrömhöz ér.

-Itt nincsenek érzelmek, nincs érzelmi kötelék. - apró puszit lehel fedetlen vállamra, mire szememet behunyom. - Itt csak a zord világ van. 

-Amibe neked köszönhetően én is bekerültem - szűröm ki a fogam között, mire beleharap a vállamba. Fogai erősen harapják a fedetlen bőrömet, mire ajkaimat egy hangos nyöszörgés hagyja el.

-Csak boldog lehetsz tőle, hogy velem vagy - morogja halkan, és egy futó puszit helyez a vállamra, Elhajol tőlem, ajkain egy játékos mosollyal. Ezzel teljesen összezavar engem, ujjait még egyszer végigfuttatja a fenekem bőrén, majd végül teljesen elszakad tőlem.

-Repesek az örömtől - motyogom magamnak, és remélem, hogy nem hallotta. Reményeim szertefoszlanak, ahogy csuklómnál fogva erőszakosan közelebb ránt magához, és egy erőszakos csókot nyom az ajkaimra. Számat összezárom, undorodom tőle, minden részétől.

-Lesz még olyan idő, amikor örülni fogsz, hogy velem vagy - zilálja, elválva a csókból.

-Például? - vonom fel a szemöldököm, és őszintén érdekel, mikor fogok köszönetet mondani neki, hogy elszakított a normális életemtől.

-Például akkor, amikor egy fiú majd korlátok nélkül erőszakol meg téged - arcán mintha győztes öröm futna át, és ajkai is visszatérnek a leheletnyi mosolyhoz.

-Mit jelent a korlátok nélkül? - nyelek egy nagyot, a szívem még gyorsabban zakatol. Azzal, hogy Zayn ezeket a szavakat kiejtette a száján, kicsit mégis biztonságérzetet ad, hogy velem, és vigyáz rám. Mi történt velem?

-Úgy, hogy nem csak szimplán beléd dugja magát, és könyörtelenül megdönget, hanem még cserébe is vár valamit tőled, amiért a személyi kurvája voltál - fejti ki, mire érzem, hogy lábaimból végleg kiszállt az erő. A fejem kíméletlenül zakatolni kezd, minden elképzelt illúzióra, ahogy elképzeltem magam, ahogy egy másik fiú csinálja ezeket. Mert Zayn-ről tudom, vagyis inkább remélem, hogy nem erőszakolna meg engem, de egy teljesen idegen fiútól nem kapnék könyörületet.  

-Ezeket miért csinálják? - suttogom, fejemet lehajtom, és tornacipőm orrát kezdem tanulmányozni. Hirtelen ujjakat érzek az arcomon, és a gyengéd érintés hatására félelmem kicsit oldódik.

-Mert nekik a lányok csak szexbábuk - válaszolja halkan, s gyengéden. Hangja megnyugtató, és most érzem először azt, hogy tényleg hálás vagyok neki. Mert ha ő nem láncolt volna magához azon az estén, akkor nyitott préda lettem volna minden kiéhezett férfi számára.

-Neked is - mondom ki erőtlenül a gondolatokat, és kicsit közelebb lépek hozzá. - Különben nem erőszakoltál volna meg több, mint 10 lányt.

-Azt nem azért csináltam, mert nekem csak szexre kellenek a lányok - zavartan válaszolja, egyik különálló tincsemet az ujjai köré csavarja.

-Akkor miért csináltad? - suttogom, fejemet felemelem. Szemei visszatértek a barna színhez, újra megnyugodott.

-Hosszú történet, és nem vagyok rá túl büszke - morogja válaszul, halom a hangjában a csillogó utálatot. - De ha nagyon kíváncsi vagy rá, akkor majd egyszer elmondhatom.

Erőtlenül bólintok, de igazából fogalmam sincs, akarom-e tudni ezt az undorító, és sötét titkot az életének ezen szakaszáról. De igazából minden apró kis részlet, érdekel, milyen lehet egy mocskos, tiltott életet élni, milyen az az életmód, amit ő folytat.

-Ugye nem fogsz bántani? - kérdezem az ajkamba harapva.

Halványan elmosolyodik, arca gyengédséget sugároz rám, amitől én is fokozatosan nyugszom le.

-Soha nem foglak bántani.